1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

259. A Félelem Bére (Le Salaire de la Peur) - 1953

2019. február 13. 22:47 - moodPedro

mv5byte4mwiznjgtytfhzi00othlltk4mtutn2yxyzqxn2qzmjc5l2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymzi4nzk0njy_v1_sy1000_cr0_0_730_1000_al.jpgFranciaország (CICC, Filmsonor, Fono, Vera), 148 perc, ff., francia, angol, spanyol és német

Rendező: Henri-Georges Clouzot

Producer: Rymond Borderie, Henri-Georges Clouzot, Louis Wipf

Ezt a filmet megtekintve az ember felteszi magának a kérdést, hogy ha - ezek szerint - Európában simán tudnak minden szempontból Hollywood-ot lepipáló filmeket készíteni, - 7-8 évvel a második világháború után -, akkor vajon miért maradt fenn a filmvilágnak ez a túlzott eltolódása Hollywood felé mind a mai napig?

Nem tudom, hogy a francia cím hogyan hat egy anyanyelvi franciára, de a magyar cím - A Félelem Bére - szerintem a legütősebb filmcímek közé tartozik. Ehhez hasonlítható még az Üvöltő Szelek, A Postás Mindig Kétszer Csenget, A Nagy Ábránd vagy mondjuk az Elfújta a Szél.

Elsőre talán hosszúnak hangzik a két és fél órás időtartam, de számomra szinte elröpült ez az idő, ami talán annak is köszönhető, hogy tulajdonképpen 2-in-1, azaz szinte két filmet kapunk egy áráért. Az első 65 perc egészen más, mint az azt követő 85.

Las Piedrasban kezdünk, valahol latin-Amerikában, a préri közepén. Nem tudni, hogy pontosan melyik országban, de nincs is jelentősége. Csak egy kis repülőgép köti össze ezt az Isten háta mögötti helyet a külvilággal. Aki ebben a porfészekben él, az nagy valószínűséggel valami elől menekült ide. Kitörni innét szinte lehetetlen, nem tudnak annyi pénzt összeszedni, hogy megvegyék a várost elhagyó repülőjegyet. Az egyetlen munkalehetőséget az amerikai SOC olajtársaság (Southern Oil Company) biztosítja, aki ki is használja a helyzetet, és csak annyit fizet az embereknek, amennyiből épp eltengődnek, de elutazni már nem tudnak.

mv5bmtqxmje2ode2nl5bml5banbnxkftztcwndu0mtc4ng_v1_sy1000_cr0_0_1362_1000_al.jpg

Az első 65 perc egy - átvitt értelemben színes - életkép a városkáról, és annak számunkra legfontosabb lakóiról. Itt van például a film főszereplője Mario (Yves Montand) a francia "playboy", tulajdonképpen Humphrey Bogart francia megfelelője, bár az ő stílusa talán kevésbé mesterkélt, és modoros, mint Bogart-é. A társadalmi élet láthatóan a központi szerepet betöltő taverna körül összpontosul. Itt ütik el órájukat azok, akik nem hajlandóak a kizsákmányoló amerikaiaknak dolgozni, és valami csoda eljövetelében reménykednek, hogy kitörhessenek ebből az áldatlan állapotból.

A városkát egyébként kifejezetten erre a forgatásra építették fel Dél-Franciaország egyik elhagyatott részén. Eredetileg egyébként Spanyolországi forgatás volt betervezve, de Montand nem volt hajlandó ott forgatni, amíg Franco falangista diktatúrája irányítja az országot.

Érdekes karaktereket ismerhetünk meg az első órában, köztük azonban négyen lesznek csak azok, akik majd a film második felében is elkísérnek minket. Itt van például a mindig mogorva kocsmáros, aki egész nap pizsamában (vagy valami nagyon annak tűnő ruhában) perlekedik a semmirekellő vendégekkel. Kisegítője - Linda - akit a rendező negyven évesen is rendkívül vonzó felesége (Vera Clouzot) alakít. Főnöke számára feltehetően nemcsak a tavernában, hanem a hálószobában is nyújt szolgáltatásokat, de igazából Marioba szerelmes. 

mv5bzjq0zdcxzdktytfkyy00otjjlwjingmtnjewzde2ztc1otvhl2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvymzi4nzk0njy_v1.jpg

Mario ki is használja a nő szerelmét amikor éppen úgy tartja kedve. De mindkét férfi - ha kedvük épp így tartja - egyszerűen elveri a nőt...  Ezt sem lehetett volna átverni a Hayes bizottságon... de hát ez nem Hollywood, hanem Franciaország.. 

0the_wages_of_fear_041_photo_lucienne_chevert_c_19.jpg

Mint ahogy 1953 lévén alig hittem a szememnek akkor is, amikor a taverna padlójának sikálása közben az előrehajoló Linda ruhája alatt világosan látszott, hogy nem hord melltartót, de akkor is csak dörzsöltem a szemem, amikor a héderelő főhősök mögött a háttérben egy meztelen fekete nő zuhanyzott.

foto6.jpgAmikor már kellően megismertük, és megszerettük a központi figurákat, jön a fordulat: Az olajcég 300 mérföldre levő olajkútja lángokban áll. Sokan meghaltak, és egyelőre nem tudják eloltani a tüzet. Egy hatalmas robbantással meg lehetne szüntetni a tüzet fenntartó olajvezetékből folyó olaj-utánpótlást, ám a robbantáshoz szükséges nitroglicerin viszont itt van a központi telephelyen. Annak a célba juttatása gyilkos, életveszélyesen kockázatos feladat. Hiszen a nitroglicerin rázkódásra és hőhatásra is igen könnyen óriási pusztítást végezve berobbanhat. Természetesen az Amcsik fejében meg sem fordul, hogy ilyen kockázatos feladattal saját alkalmazottjukat bízzák meg, hiszen a szakszervezet ilyet biztosan nem hagyna jóvá. Ám a kiugrásra váró semmirekellők akár életüket is kockára teszik azért a 2000 dolláros díjért, amit az SOC felajánl fejenként azoknak, akik eljuttatják a nitroglicerint az olajfúróhoz. Természetesen a 2000 dollárt csak annak kell kifizetni, aki élve megérkezik a célhoz.

Két teherautót is indítanak, mindegyikben két sofőrrel. Az egyik majd csak megérkezik...

És itt kezdődik a homlokegyenesen más hangulatú második rész, melyben gyakorlatilag a négy sofőr kalandjait követjük végig az úton, mintha csak egy playstation-ös akadálypályán haladnánk. 

av1bjsxodiyntc7ajsxnzk1nzsxmjawoze1nzu7mte4mq.jpgVan amelyik szakaszon tartani kell egy minimális sebességet, hogy ne zötykölődjön a jármű... ha ez alá mennek, akkor felrobban a szállítmány. Van, hogy egy hatalmas kő állja el az utat, vagy éppen egy rozoga hídszerkezet akadályozza a továbbjutást. A nappali melegben - a tájékoztató szerint - addig nincs baj, amíg folyamatosan mennek - nyilván a menetszél hűti a nitrót -, de ha megállnak, baj lehet... szóval kockázat az folyamatosan van...

A helyzet egyre feszültebb, bármelyik pillanatban várható a robbanás, és annyit talán elárulhatok, hogy lesz robbanás. Kettő is...

Megvan tehát a kissé rejtélyes cím magyarázata. A félelem bére 2000 dollár. Ami akkoriban hatalmas pénz volt. Azzal el lehetett hagyni ezt a porfészket, és el lehetett kezdeni valami normális jövő megtervezésén gondolkozni. Viszont a 300 mérföldet végigvezetni ilyen félelemben... az biztos, hogy a végén nem ugyanaz az ember száll ki az autóból, mint aki az út elején beszállt... mv5bnwu2nwu1ytctzwewoc00njq1ltk2mwutyzfiyzjmnjc5ngm3xkeyxkfqcgdeqxvyndkzntm2odg_v1_sy1000_cr0_0_1227_1000_al.jpg

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr6814621538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.02.14. 08:56:05

Izgalmas és jó film, engem sajnos valamiért nem fogott meg.

A sok amerikai film után valóban fura egy nem-amerikai filmet nézni, hogy az mennyivel bátrabb, de közben azért mégsem olyan sokkal bátrabbak, szóval olyan sokat talán nem ártott a hollywoodi öncenzúra. Na de ez már az 1960-as évek története lesz, amikor elkezdik feszegetni és lerombolni...

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.02.14. 09:08:04

@Liberális Artúr: "szóval olyan sokat talán nem ártott a hollywoodi öncenzúra"

Én ellenkező véleményen vagyok. Szerintem sokat ártott.

Mint ahogy jelen pillanatban is sokat árt ugyanez.A hetvenes évektől a kétezres évek elejéig szerintem volt Hollywoodnak egy kifejezetten izgalmas korszaka, ami a politikai korrektség és egyéb okokból létrejövő öncenzúra miatt véget ért, maradtak a szuperhősök, amik engem nem túlzottan érdekelnek.

Valószínűleg összetett probléma ez az egész, sokat gondolkozom ezen az utóbbi időben. Mostanában kezdek arra az álláspontra jutni, hogy áttételesen az internet gyilkolja Hollywood-ot, mert a letöltögetések miatt a moziban nem engedhetik meg maguknak, hogy 18+-os vagy 16+-os filmeket tömegesen gyártsanak, mert azzal még jobban lecsökkentenék a potenciális nézők számát.

A netflix és társai itt előnyben vannak, mert nem köti őket ez a korhatár besorolás olyan szigorúan, hiszen háztartáson belül úgyis egy előfizető van, akár odaül a gyerek, akár nem. A filmipar lomhaságát mutatja, hogy 2019 van már és mindig csak bontogatja a szárnyait az internetes mozi szolgáltatás gyártói oldala. A netflix bátor. Jön a Disney a saját szolgáltatásával idén... most fog csak beindulni a dolog igazán, talán ez elhozza az újabb - általam nagyon várt - fellendülést... mert 2005 óta alig voltam néhány alkalommal moziban. OKÉ, a Start Wars filmek premier vetítésén mindig ott vagyok, de ezen kívül szinte semmi...

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2019.02.14. 10:44:07

@moodPedro: Inkább arra akartam kilyukadni, hogy volt egy globális mérce az emberek fejében és se az ázsiaiak, se a latinok, se az arabok nem mutattak be olyan dolgokat, amik kis változtatással ne mehetettek volna egy amerikai moziban (cenzúra persze volt ezekben az országokban is). De lehet hogy ez épp az amerikai filmek hatása volt, és nem véletlen, hogy pont az 1960-as években változik a helyzet, amikor Hollywood visszaszorul.

Ami a te gondolataidat illeti, ez biztos így van, én se mennék el moziba megnézni mondjuk egy Tokiói történetet, már nem látom értelmét, otthon kényelmesebb. Moziba a látványos filmekért érdemes menni, ahol van értelme a nagyvászonnak. Szóval én nem bánom, ha a moziban nem mennek értelmesebb filmek :)

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2019.02.15. 00:12:05

@Liberális Artúr: Na tessék... most este egy indexes cikkben nagyjából leírják ugyanazt a sóhajt, amit az előző kommentemben elsírtam. 2000 körül még tudtak filmeket csinálni... és ahogy a cikk összeszedi... hát tényleg parádés felhozatal volt az ezredfordulókor...

index.hu/kultur/cinematrix/2019/02/14/matrix_harcosok_klubja_amerikai_szepseg_sztarom_a_parom_1999_mozi/

Amikor azt írtam, hogy nem járok moziba, akkor egyébként nem pont arra gondoltam, hogy az 50-es évekbeli filmeket nem játsszák már... szívesen elmennék én kortárs filmekre is, csak nem nagyon van mit nézni... Végignézem a mozi kínálatát, és úgy döntök, hogy inkább a házimozinál maradok és az 1001-es listán. 2000 körül még hetente 1-2 alkalommal beültünk mozizni a feleségemmel! És mindig találtunk olyan filmet ami érdekelt. Bezzeg a mi időnkben.... :)