1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

209. A Sanghaji Asszony (The Lady from Shanghai) - 1948

2018. augusztus 02. 21:32 - moodPedro

mv5bmta4ntu4nzkzotbeqtjeqwpwz15bbwu4mdk0odgxodmx_v1_sy1000_cr0_0_717_1000_al.jpgUSA (Columbia Pictures), 88 perc, ff., angol

Rendező: Orson Welles

Producer: Orson Welles, William Castle, Richard Wilson

Ez a film a könyvben valamiért az 1948-asok közé sorolódott, holott 1947-ben mutatták be, amit még azzal is tetézhetünk, hogy már 1946-ban készen volt, de a stúdió egy évig nem merte bemutatni, mert vezetői féltek, hogy azzal tönkreteszik Rita Hayworth karrierjét, aki akkoriban a kis stúdió talán legnagyobb sztárja volt.

Hát, mondjuk elég meredek volt ez a külcsínbeli változás: a haját rövidre vágták, és egészen világító szőkére festették. Először megdöbbentem, és csak fogtam a fejemet, majd érdekes módon a film végére egészen megkedveltem ezt a külsőt, bár bevallom, állandóan olyan érzésem volt, mintha Marilyn Monroe-t látnám...

Egy dolgot viszont még hosszú kutatómunka után sem értek - és nagyon várom valakitől a megoldást - miért Sanghaji a címbeli nő??? Lehet, hogy figyelmetlen voltam, de nem emlékszem ezzel kapcsolatos utalásra, és, ha volt is a filmben valami ezzel kapcsolatban, akkor is olyan jelentéktelen lehetett, hogy elment a fülem mellett...

Hayworth egyébként a rendező-főszereplő Orson Welles ex-felesége volt ekkor. Nem is olyan régen váltak el, a film tanúsága szerint nem esett túlságosan nehezükre eljátszani a kettejük között fennálló vonzalmat.

mv5bndyzymjkndytzdzmmy00mddlltkwmzytm2q4mjzkodzimgyzxkeyxkfqcgdeqxvyndyznti2odc_v1.jpg

Welles szép lassan lemondott arról, hogy az öt nagy stúdió valamelyikének forgasson, hiszen azok már nemigen álltak szóba vele. Most a kis Columbiával tett próbát, de fel a fejjel lesz még ennél lejjebb is számára. 

Mivel éppen sürgősen pénzre volt szüksége egy színházi projektje megvalósításához, kénytelen volt olyan ötlettel előállni, ami sikerrel kecsegtetett. És 1948-ban mi lett volna kézenfekvőbb, mint egy noir-os film tető alá hozása. Femme fatale, narráció, gyilkosság... hozta az alapvető sablonokat, de a stúdió nyomására belekerült néhány fura jelenet is, melyek közül a legfurcsább talán az volt, amikor Rita Hayworth "glamour shot"-ban, fekve hirtelen dalra fakad. 

Kicsit szedett-vetettnek tűnik a film, aminek feltehetően nem csak az az oka, hogy a stúdió belekényszerített szükségtelen jeleneteket, de valószínűleg az is, hogy a Welles által készre vágott 155 percből kivettek kb 70-et.  Azaz közel a felét! Nem tudom, hogy ez magyarázza-e az olyan rettenetesen erőltetett fordulatokat, mint például amikor Welles karaktere magába dönt egy doboz nyugtatót azonnal elájul, szinte még mielőtt lenyelhette volna...

Egy dolgot szerencsére nem vettek el a filmtől, - bár állítólag ezt is lerövidítették valamelyest - és ez a zseniális vidámparkos jelenet, ami remekül jelzi, hogy mekkora potenciál volt Wellsben, kár, hogy személyiségéből hiányoztak azok az elemek, amikkel ki lehetett volna aknázni ezt a tehetséget. Ez a jelenet annyira erős, hogy ha elfelejtünk mindent ami előtte volt, szinte ez is megáll önmagában, annyira meg van csinálva.

A film azzal kezdődik, hogy Michael O'Hara (Welles) megvédi a Central parkban három férfi által megtámadott szőkeséget (Rita Hayworth). Ezt követően a hölgy gazdag, ügyvéd férje felveszi őt jachtjára "legénységnek". (Amihez egyébként Errol Flynn hajóát bérelték ki, napi 1500 dollárért). Természetesen a férj csúnya, kissé nyomorék, így szinte szóra sem méltatja, amikor Mike és a szép feleség összemelegednek... A nő kérésére mindannyian elidőznek kicsit Acapulco-ban is, és - hála Welles-nek -, hogy tényleg elvitte a stábot Mexikóba, nem akarta vetített háttérrel lezavarni az egészet. Bár őszintén megvallva a Mexikói kiruccanásnak túl nagy dramaturgiai jelentőségét nem látom, elképzelhető, hogy pót-nászútnak tervezte Welles korábbi feleségével...a stúdiók pénzéből fizetve...  hát ez sem jött össze, mert különböző rovarcsípések és szélsőséges időjárási helyzetek eléggé megkeserítették a Mexikóban töltött időt.the-lady-from-shanghai_zrqzdn.jpg

Mike hamarosan üzleti ajánlatot kap a férj üzlettársától: Játssza el, hogy megöli, majd lépjen le 5000 dollárral a zsebében. Mivel nem lesz hulla, nem ítélhetik el. De a biztosítótól mégis bevasalható lesz egy nagyobb életbiztosítási kártérítés...

Mint ahogy azt egy noir-tól megszokhattuk, időközben kiderül, hogy semmi sem egészen az, aminek látszik...

És, hogy teljes legyen a kavalkád, a film a végére átmegy bírósági tárgyalásos műfajba...

A poszt elején említettem, hogy a film bemutatását egy évvel eltolták, mivel féltek, hogy ezzel tönkreteszik Hayworth karrierjét. Hát tili-toli ide vagy oda, elképzelhető, hogy jogos volt a félelem. Ezután a film után a szépség összeállt egy gazdag milliárdossal, és évekre elköszönt a vászontól. Bár 1952-ben visszatért, az már nem volt az igazi... Korábbi sikereit már nem tudta megismételni.

Feltételezem, hogy ennek egyik oka a nők legnagyobb ellensége - az idő - lehetett. Jöttek a fiatalabbak...

Mi is elbúcsúzunk tőle, hiszen legjobb tudomásom szerint további filmmel már nem szerepel a listán.

10 komment

208. Kígyóverem (The Snake Pit) - 1948

2018. augusztus 02. 02:58 - moodPedro

mv5bnjc5odu3yzitn2jmzs00zmy2lwfmngityzbhyza0nwi2mziwxkeyxkfqcgdeqxvynjuwmzi2nzu_v1_sy1000_cr0_0_687_1000_al.jpgUSA (Fox), 108 perc, ff., angol

Rendező: Anatole Litvak

Producer: Robert Bassier, Anatole Litvak, Darryl F. Zanuck

Kellemetlen élmény volt számomra ez a film, melynek nagy része egy zárt pszichiátriai intézetben zajlik, és meglehetősen realista képet fest az akkori kezelési módszerekről. Ezzel semmiképpen nem azt akarom mondani, hogy rossz ez a film, sőt... de nagyon nyomasztó...

Virginia Cunningham (Olivia de Havilland) - aki közel tíz évvel az Elfújta a Szél után még mindig szép - egy pontosan nem meghatározott elmebetegségben szenved sokrétű tünetekkel: alvászavarok, paranoia, emlékezetkiesés, belső hangok... ezek egyenként is szörnyen hangzanak, így együtt pedig...

Mint említettem, a film meglehetősen valóságos képet igyekszik adni nemcsak az elmebetegségek természetéről, de a korabeli kezelési módszerekről is, melyek rettenetesnek tűntek, de hozzáteszem, hogy az elmegyógyintézetek zárt világában félő, hogy ma is olyan dolgok történnek, amiket valószínűleg nem szeretnének, ha látnánk... legalábbis a néha-néha kitudódó szörnyűségek alapján erre merek következtetni.

mv5bogzlmje1mzctnzrkyy00mdc0ltg5mzqtmde4njdmngi2mgezxkeyxkfqcgdeqxvymdmxmjqwmw_v1.jpg

A fenti - sajnos nem túl jó minőségű - fotóval szeretném illusztrálni a film címének jelentését. A kép középpontjában egyébként Havilland látható felfelé néző tekintettel. Az elmegyógyintézetnek különböző részei vannak. Az egyes betegeket állapotuk szerint sorolják be az egyes részlegekre. Az 1-es részlegen vannak azok, akik várhatóan hamarosan távoznak. Nekik saját szobácskájuk van, már-már szálloda jellegű szolgáltatásban van részük. A skála túloldalán van a teljesen reménytelenek és kezelhetetlenek részlege, akik valószínűleg soha nem fogják elhagyni az intézetet, és akik kezelésébe nem is fektetnek már különösebb energiát. Egy nagy teremben vannak ömlesztve a katatón állapotban levők, a rögeszmések, az ön- és közveszélyesek... Ezt hívja Virginia kígyóveremnek, hiszen úgy tekeregnek egymás hegyén-hátán a betegek, mint a verembe zsúfolt kígyók. Egy remek megoldással a kamera elkezd felemelkedni, és hirtelen a kórházi osztály falai is egy verem falainak tűnnek.

Talán ez az egyik leglátványosabb megoldás, de emellett látható több más remek vizuális ötlet. Helyenként olyan érzésem volt, mintha egy vérbeli Hitchcock filmet látnék. Ha nem tudtam volna előre, hogy ez egy Anatole Litvak nevű rendező által készített film, akkor sokáig azt gondoltam volna, hogy ez bizony egy Hitchcock film. Utólag visszagondolva - de ez csak a legvégén válik teljesen egyértelművé - egy dolog szól csak ellene: ez nem egy bűnügyi film. Nincs gyilkosság. De a hangulat szinte végig olyan feszült, hogy akár bűnügyi irányba is elmehetett volna.

mv5byjhjmgzmyjktztdmmc00nja1lwi0mjktywy4ndczndbimzc4xkeyxkfqcgdeqxvymzk3ntuwoq_v1_sy1000_cr0_0_1370_1000_al.jpg

Az intézet egyik orvosa valamiért külön elkezd foglalkozni Virginiával. Talán ez az egyetlen kissé homályos mozzanat. Számomra nem válik egyértelművé, hogy Dr Kick miért kezeli külön Virginiát a többi betegtől. Mindenesetre a kezdeti elektrosokk terápia helyett pszichoanalízisbe kezdenek, szépen lassan feltárják a betegség gyökereit. Naná, hogy különböző gyerekkori traumák összessége vezetett a betegség kialakulásához, aminek puszta felismerése gyakorlatilag gyógyulást hoz... Bárcsak az életben is ilyen egyszerűen menne...

Nos igen... elektrosokk terápia... rongy a szájba, lefogják a beteget, és árammal "stimulálják" az agyat. Egyébként ma is használatban van ez a kezelési módszer, de elvileg nagyon szigorúan szabályozva: kirárólag a döntésképes beteg beleegyezésével, altatásban. A filmben - és feltehetően akkoriban a valóságban is - viszont orvosi előírásra, a beteg akarata ellenére használják ezt a módszert éber állapotban... Szegény betegek úgy álltak sorban kezelésre várva, mint a marhák a vágóhídon... mv5bmdg2mzu3nwytm2qzzc00yzyzlthlztytnmvjymy0zjc3yzbixkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_1276_1000_al.jpg

A stáb egyébként hosszú hónapokig járta az elmegyógyintézeteket, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a filmhez. Maga a Mary Jane Ward által írt könyv is, mely a forgatókönyv alapjául szolgált egy olyan nő írása, aki átélt egy több hónapos elmegyógyintézeti kezelést. Havilland is belevetette magát a témába, állítólag ő maga is eljárt több beteg pszichoterápiáját megfigyelni. A film során több jelenetet is egy kaliforniai intézetben vettek fel, tehát a díszlet is meglehetősen autentikusnak mondható. 

A film egyik legnagyobb pozitívumaként szokták említeni, hogy túlzásoktól mentesen, realisztikusan bánik ezzel a meglehetősen kényes témával. Talán ennek is köszönhető, hogy 6 Oscar jelölést is kapott. (legjobb film, női főszereplő, rendező, zene, hang, forgatókönyv) A legjobb hangnak járó technikai díjat meg is nyerte.

Minden Olivia de Havilland szereplésével készült filmnél jelezni fogom - amíg tehetem - ,hogy a színésznő immár 102 évesen még mindig él, sőt nemrég még egy bírósági pereskedésbe is belement, mert bántónak érezte, hogy a Feud című sorozatban káromkodó, pletykás nőnek mutatják be, aki húgát (Joan Fontaine-t) lekurvázza, Frank Sinatra alkoholizmusát kineveti, stb... A bíróság nem neki adott igazat.

Belegondolva... talán engem is bosszantana, ha egy tévésorozatban látom, hogy én vagyok az egyik karakter, és a képernyőn olyan dolgokat mondok, amit a valóságban esetleg soha nem mondtam volna...1140-fd-happy-birthday-olivia-de-havilland_imgcache_rev90e07b967b6d5de652fb8ab4add93255.jpg

 

1 komment
Címkék: film ff USA

207. A Kötél (Rope) - 1948

2018. július 31. 01:01 - moodPedro

mv5bmjkwm2rlmjgtodbjos00zdq3ltgyndetownlyzzhm2rlzduzxkeyxkfqcgdeqxvyntg4mdc2ntq_v1.jpgUSA (Warner Bros.), 80 perc, Technicolor, angol

Rendező: Alfred Hitchcock

Producer: Sidney Bernstein

Ez a film Hitchcock első színes rendezése (a werk-fotók szokás szerint fekete-fehérek), de elsősorban nem emiatt különleges ez a film, hanem hosszú snittjei miatt. Már a filmkészítés hőskorában felfedezték, hogy nézőpontok (illetve plánok, kameramozgások, stb.) közötti vágásokkal különböző hatásokat lehet elérni. Ezek a vágások annyira a film részévé váltak, hogy az ember szinte észre sem veszi őket.

Nos, ebben a filmben azzal kísérletezett a mester, hogy szinte egyáltalán nem vágott. Azért csak szinte, mert az egyes filmtekercsek maximális hossza akkoriban nagyjából tíz perc volt, ami behatárolta az egyben leforgatható jelenetek hosszát is. A két tekercs közötti átmenetet az esetek felében úgy oldotta meg, hogy a kamera ráközelít valamire, ami betölti (és elsötétíti) a teljes képernyőt - például valakinek a hátára), majd a következő tekercs ugyanerről a hátról kezdődik. Az esetek másik felében egyszerű vágást helyezett el. De mivel ekkorra már annyira rááll az ember agya arra, hogy az egész film egyetlen képfolyam vágások nélkül, hogy hacsak nem kifejezetten vágás után vadászik az ember, fel sem tűnik az öt valódi vágás. Tényleg olyan, mintha valaki kamerával a kezében real-time közvetítene egy gyilkosságot és az azt követő valamivel több, mint egy óra eseményeit. Néha olyan érzésem is volt, mintha láthatatlan szemlélődőként ott lennék a szobában és mindig a legérdekesebb eseménynél hallgatózom. A kamera darabos mozgásán nem is igen próbálnak meg finomítani sínekkel vagy egyéb technikai megoldásokkal. Az események lekövetésekor, amikor a kamera elmozdul az egyik helyszínről a szoba egy másik sarkába, még ringatózik is a kép az operatőr lépései miatt. A sok mozgás miatt a díszletet mozgatni kellett, az éppen nem látszó falakat sok esetben arrébb kellett tolni, hogy helye legyen a kamerának.

mv5bzda5njk1mdetntvlys00ngfilwjiyzqtndvkothjmjrkm2q3xkeyxkfqcgdeqxvymtcyody2ndq_v1_sy1000_cr0_0_1280_1000_al.jpg

A film elején tanúi lehetünk egy gyilkosságnak, mely már-már a kéjgyilkosság határait súrolja. Egy minden valószínűség szerint meleg férfipár (közös lakásban laknak, egy hálószobában) egy kötéllel megfojt egy harmadik férfit, minden különösebb ok nélkül, élvezetből...

"Kár, hogy nem csinálhattuk széthúzott függöny mellett, ragyogó napsütésben...

Nem lehet minden tökéletes, igaz?"

A hullát a szoba közepén levő hatalmas ládába rejtik, aminek a tetején megterítenek, és így várják a hamarosan partira érkező vendégeket, akikben egy közös van: mindegyikük ismeri a ládában rejtőző hullát...ott van köztük  édesapja, menyasszonya, menyasszonyának korábbi vőlegénye... elég bizarr? Oltárszerű koporsójáról úgy falatoznak, hogy nem is sejtik, mit tartalmaz a láda...rope_9f85bb.jpg

A tökéletes gyilkosság motívuma nem csak Hitchcock számára, de sok más bűnügyi szerző számára izgalmas téma. Itt most azzal tetézik a gyilkosok a dolgot, hogy nem csak simán meg akarják úszni a gyilkosságot, ezt úgy akarják megtenni, hogy ott van a szobában elrejtve a hulla. Legalábbis egyikük elképesztően kiélvezi a helyzetet, szinte ő maga feszíti egyre tovább és tovább a húrt.

A film legnagyobb sztárja kétségtelenül James Stewart, aki a két gyilkosnak és szegény hullának is tanára volt. Életfilozófiája szerint bizonyos kiválasztott embereknek joguk van megölni az alacsonyabb rendű többség tagjait. Igen ám, de mi van, amikor elkezdi sejteni, hogy tanítványai esetleg valóban eszerint az elmélet szerint jártak el?

A filmhez készült egy trailer (reklámfilm), mely Hitchcock-tól megszokott módon nem kifejezetten a filmből kivágott jeleneteket tartalmaz, hanem egy előzményt, amikor a halott fiú még élt, és menyasszonyával beszélget egy padon a Central parkban. Aki teheti, annak javaslom, hogy a film után nézze meg a trailert, úgy sokkal különlegesebb a hatása..

A menyasszony (Joan Chandler)  kifejezetten tetszett - igaz, szinte minden szereplő jó volt! - utánanéztem, ez volt második, és egyben utolsó mozifilmje. Ezután már csak tévésorozatokban szerepelt 55 éves korában bekövetkezett haláláig.

mv5bothkytkzntatm2nhzi00mweylwe0nzktndbmnde1owviotyxxkeyxkfqcgdeqxvynjc2otm5mtu_v1_sy1000_cr0_0_1329_1000_al.jpgA Kötél egyike a rajongók által 5 elveszett Hitchcock filmnek nevezett csomagnak, melyek több, mint egy évtizeden keresztül sem moziban sem tévében nem voltak láthatóak. A mester ugyanis visszavásárolta ennek az öt filmnek (Kötél, Hátsó ablak, Bajok Harryvel, A férfi, aki túl keveset tudott, Vertigo) a forgalmazói jogait, és azt a lányára hagyta örökségül. Nyilván így, hogy ilyen sokáig nem voltak láthatóak ezek a filmek, különösen felment a jogok értéke. Apja halála után a hölgy jó áron el is adta a jogokat a Universal-nak, így természetesen újra láthatóak a filmek. Így most érdekes módon a film elején először a Universal animációja látható, amit a Warner logója követ. Nem túl gyakori párosítás..mv5bytrknznmmgqtmduync00yzm0ltkzngetnthhngrlzte2ztbixkeyxkfqcgdeqxvymzk1mzy3nzm_v1_sy1000_cr0_0_737_1000_al.jpg

2 komment