1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

197. Monsieur Verdoux (1947)

2018. június 03. 00:53 - moodPedro

postermv5botkwzdmzmjctnwnini00yzg2lwflnmetmjzjztjhyme5mwixxkeyxkfqcgdeqxvymtk2mzi2ng_v1_sy1000_cr0_0_775_1000_al.jpgUSA (United Artists), 124 perc, ff., angol

Rendező: Charles Chaplin

Producer: Charles Chaplin

Ha nem lenne öles betűkkel felírva az író-rendező-főszereplő-mindenes neve a plakátra, akkor lefogadom, hogy a legtöbb ember nem ismerné fel Chaplin arcát a megszokott fura bajusz és fekete cilinder nélkül. A biztonság kedvéért a plakát tervezője elhelyezte a háttérben az ikonikus Chaplin-figura kontúrját is, ennek azonban kicsit átverés-szaga van, mivel ez volt az első Chaplin-film melyben még csak hasonló figura sem szerepelt.

Érdekes belegondolni egyébként, hogy Chaplin milyen jól megélt vagy 20 éven át egyetlen igen jól kitalált figurájával. És kicsit fájó belegondolni, hogy amikor ez a figura már nem tudott megélni (mert hangosfilmben már nem működött), akkor Chaplin többé nem tudott igazán népszerű filmet csinálni, gyakorlatilag mindegyik megbukott.

Érdekes módon nekem ez a film jobban tetszett, mint a burleszk-jellegű korábbi filmjei, pedig azok sem voltak rosszak. Nagy bánatom egyébként, hogy A Diktátor című filmje nem került föl az 1001-es listára, mint ahogy a Verdoux után készült filmjei közül egy sem.

Orson Welles ötlete volt, hogy a francia Desiré Landru élete alapján forgasson egy filmet, akit 1922-ben végeztek ki Franciaországban guillotine által. Az illető azzal vált hírhedté, hogy újsághirdetések segítségével jómódú özvegyekkel kötött szorosabb ismeretséget, akiket megölt, feldarabolt, elégetett, és így megszerezte vagyonukat. Legalább 10 nőt ölt meg ily módon. Orson Welles filmjének főszerepére Chaplint szemelte ki, akinek annyira megtetszett a téma, hogy inkább 5000 dollárért megvette az ötletet Welles-től, hogy maga csinálhassa azt meg.

mv5bm2flyjc4zgetm2q3ms00odewlwi2yjytogjmntqxndgwzdi3xkeyxkfqcgdeqxvymtk2mzi2ng_v1_sy1000_cr0_0_1297_1000_al.jpg

Nagy bajban lennék, ha műfaji besorolást kellene találnom a filmhez. Talán a vígjátékhoz áll legközelebb, bár a keserű befejezés miatt csak félve merném ezt kimondani. Chaplin messze távolodott a korai burleszkjeitől, annak jellegzetes elemei - bár mutatóban még egyszer-egyszer fellelhetőek - már egyáltalán nem jellemzik a filmet. Kellemes, nem túl harsány humora szórakoztató, lelkiismeretfurdalás nélkül engedi nevetni az embert olyan dolgokon, amin tudjuk, hogy nem szabadna (nők meggyilkolása) - mindezt persze úgy teszi lehetővé, hogy a sikeres bűncselekményekből mi nézők semmit nem látunk, mi már csak a viccesre sikeredő peches fázisnak vagyunk tanúi. 

A vidám jelenetek mellett vannak komorabb pillanatok is. Például amikor kiderül, hogy mi kényszerítette hősünket arra, hogy a pénzszerzésnek eme igen elítélhető formáját válassza. És ha nem működik megfelelően az erkölcsi ítélőképességünk, akkor könnyen fennáll a veszély, hogy fel is mentettük a bűnöst, hiszen "akaratán kívül" került ebbe a nehéz helyzetbe, és tulajdonképpen nem is maga miatt csinálja az egészet...

A prűd amerikaiak nem nagyon tudtak mit kezdeni azzal, hogy Chaplin "gyilkosságok komédiája"-ként készítette el a filmet: irtózatos nagy bukás lett belőle. Európában valamivel jobban ment a film, főleg Franciaországban volt nagy iránta az érdeklődés, ahol az ötletadó sorozatgyilkos sztorija is ismert volt.

"Egy gyilkosság miatt gonosztevő lesz belőled

Millió gyilkossággal hőssé válsz"...

védekezik a gyilkos.. és ha felmentést természetesen nem adhatunk, azért ez a mondat legalábbis elgondolkoztatja az embert... valóban... háborúban milliókat megölni hőssé tehet (főleg, ha a nyertes oldalon áll az ember), az senkit nem érdekel, hogy esetleg a túloldalon is ártatlan emberek - esetlen nem is katonák / lásd Hirosima - állnak... Nehéz kérdések ezek... talán válaszok sincsenek rájuk...mv5bmjawmzy0ndyzn15bml5banbnxkftztcwmtg0ndqynw_v1_sy1000_cr0_0_1404_1000_al.jpg

Lehet, hogy a film hibája az volt, hogy nem volt sikeres a vígjáték ötvözése a moralizálással... holott szerintem tényleg jó kis film ez...

Chaplin már soha nem tudta régi sikereit még csak megközelíteni sem... ekkoriban pedig az antikommunista bizottság is rászállt... és 1952-ben sikerült elérni, hogy egy Londoni útja után már ne engedjék vissza az USA-ba. Chaplin ezután Svájcban telepedett le. 

Húsz évvel később kapott csak elégtételt, amikor a megváltozott hangulatú USA-ban életműdíjat kapott a Filmakadémiától, amit hosszú vonakodás után elfogadott és személyesen átvett. Hosszú idő után először tért vissza régi nagy sikerei helyszínére. Érdemes megtekinteni a különleges pillanatokat, talán tényleg méltó elégtétel volt ez Chaplin számára:

 

3 komment

196. Gilda (1946)

2018. május 30. 13:04 - moodPedro

postermv5bywuxmzviztutntyxny00yjy4lwjmmjytmznlothjnjhizmzkxkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_662_1000_al.jpgUSA (Columbia), 106 perc, ff. angol

Rendező: Charles Vidor

Producer: Virginia Van Upp

Bár a film valódi főszereplője Glenn Ford, a film több plakátján is Rita Hayworth-öt tolták az előtérbe... mit előtérbe... senki mást nem mutatnak rajta kívül. Jó oka van ennek, hiszen Rita Hayworth kisugárzása szinte radioaktív. Állítólag Bogart azért nem vállalta el ennek a noirnak a férfi főszerepét, mert attól tartott, hogy mindenki csak Hayworth-öt bámulná a vásznon. Látva, hogy Ford-ot simán lehagyták a plakátról, lehet, hogy ennek a félelemnek volt is valós alapja...

Egyébként Ford egyáltalán nem rossz. Korábban egy filmjét sem láttam, és az első néhány percében valahogy esetlennek, másodosztálybelinek tűnt. És bár sehol sem éreztem rajta mondjuk Bogart-hoz hasonlítható karizmát (na jó... azért ez erős elvárás lenne) végül azért egyáltalán nem volt rossz.

Még mielőtt rátérnék a filmre magára... vessünk egy pillantást Rita Hayworth-re... Nem ugrik be róla valami/valaki? Nekem szinte az első megjelenésekor bevillant egy másik hölgy egy jóval későbbi filmből:

Hát igen... A karakter megrajzolójának saját bevallása szerint nagyrészben Hayworth inspirálta Jessica Rabbit karakterét.

disney_jessica_rabbit_by_falchion36-d6doo0x.jpg

Hayworth tényleg elragadó, de egyvalami mégis hiányzott belőle: hiába fizette be a stúdió egy énektanárhoz, nem sikerült elfogadható szintre hozni az énektudását. Ezért hiába énekel el látszólag két dalt is remekül a filmben, valójában nem őt halljuk. A korabeli közönség ezt vagy észre sem vette, vagy szívesen megbocsájtotta neki, hiszen olyan sztriptízt mutatott be hosszú kesztyűjének levételével, ami felért bármely másik színésznő teljes levetkőzésével. 024-gilda-theredlist.jpg

Argentínában zajlik a történet nagy része, méghozzá egy illegális kaszinóban. A Ford által alakított Johnny Farrell csaló szerencsejátékosként keresi kenyerét, míg egy szép napon egy véletlen folytán összebarátkozik az említett kaszinó tulajdonosával, aki látva több területen is csillogó tehetségét felveszi a kaszinó vezetőjének. hm...

A film forgatókönyvét állítólag a forgatással párhuzamosan írták, azaz a film elején még senki nem tudta, hogy hova fog kifutni a dolog. Ennek - őszintén szólva - több helyen láttam is a nyomát. Helyenként bizony vannak olyan erőltetett fordulatok, amik feltehetőleg erre az előre átgondolatlanságra vezethetőek vissza. Nagyrészt azonban megbocsájthatóak ezek, kivéve a film végét, ami számomra fájdalmasan összecsapottnak és erőltetettnek tűnik. Kb annyira, mint a Lost lezárása, ahol annyira összekuszálták a szálakat, és olyan magasra helyezték a várakozásokat, hogy abból nem lehetett már jól kijönni. Itt is úgy zárták le a filmet, hogy az kimondottan csalódást okozott.

Ennek a noirnak az esetében a laza bűnügyi szállal szemben sokkalnagyobb jelentősége van a femme fatale karakter kibontása. Na ebben Hayworth-re nyugodtan lehetett támaszkodni. Ha valamit, akkor ezt tökéletesen hozta. Szép kis szerelmi háromszöget látunk kibontakozni mindjárt a film kezdetén, és gyakorlatilag ez lesz a mozgatórugója a film összes cselekményének.

gilda_a4d3f6.jpg"Egyszer hű voltam valakihez,

és látja mi lett a dologból..." - mondja Gilda (Hayworth)

Hayworth femme fatale-ja érzésem szerint a legártatlanabb szemekkel nézne, ha férje egy másik férfival kapná rajta az ágyban, és a legőszintébb csodálkozással vegyítve hazudná, hogy a sötétben azt hitte ő az... Miközben ő maga legszívesebben talán megölné szerelmét mintsem azt mással lássa...

Hayworth egyébként Orson Welles felesége volt ekkoriban, és, hogy talán a femme fatale karakter a való életben sem állt tőle teljesen távol, amit az is igazolhat, hogy ennek a filmnek a forgatása alatt állítólag Glenn Forddal (is) megcsalta Welles-t, akivel pár éven belül el is váltak. Pletykálják, hogy a rendező, aki a stúdió kérésére próbálta kiküszöbölni a botrányos fejleményeket, bepoloskázta a sztárok öltözőit, hogy nyomon tudja követni a z esetleges nemkívánatos légyottokat.

Mivel a nézők imádták ezt a filmet, Hayworth és ügynöke sikeresen felsrófolta a színésznő bérezését az amúgy a kisebb stúdiók közé tartozó Columbiánál. Ettől kezdve ugyanis olyan szerződéseket kapott, melyek szerint részesedést kapott a filmes bevételek után. Ami egyáltalán nem volt megszokott ekkoriban. (És most is csak a legnagyobb sztárok tudják ezt kikövetelni maguknak)

És - mint az alábbi hirdetés mutatja - a film bevételei már akkoriban sem kizárólag a mozipénztárakban gyűltek. Az alábbi hirdetés jól illusztrálja, hogy a film kapcsán Hayworth-el milyen jól lehetett például Max Factor rúzsokat reklámozni.mv5bnwu0mtzhzgmtzwzmny00mzq5lwizmdutzmi3nwu0mzrlzmy1xkeyxkfqcgdeqxvymzk3ntuwoq_v1.jpg

A végére egy kis különlegesség. Van egy mellékszereplő, akinek az ízesen magyaros angolja már mérföldekről árasztja a magyar származást: Steven Geray, azaz Gyergyay István játssza azt az inast, aki akkor is simán leparasztozza Johnny karakterét, amikor az hatalmának csúcsára ér.

007-gilda-theredlist.jpgKellemes meglepetés volt ez a film. A hangulat működött egészen a végéig, amit csak az a nagyon fülénél előrángatott befejezés tudott elrontani. 

A posztban igyekeztem kerülni a súlyosabb szpoilereket, a kommentekben azonban bárki bármit írjon, ennek megfelelően aki mostanában tervezi megnézni a filmet az javaslatom szerint csak utána kommenteljen!

5 komment
Címkék: film ff film noir USA

195. Az Élet Csodaszép (It's a Wonderful Life) - 1946

2018. május 28. 01:39 - moodPedro

mv5by2viyti1ndktowy2ny00ytdjltlhmzutmzmymje2ntliodvmxkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_772_1000_al.jpgUSA ( RKO), 130 perc, ff., angol

Rendező: Frank Capra

Producer: Frank Capra

"Ha csengőszót hallasz, egy angyal megkapta a szárnyait." - ilyen, és ehhez hasonlóan megható, a negédesség határát súroló momentumokkal bőségesen rendelkező filmről van szó, mely Amerikában a karácsonyi tévénézés egyik elmaradhatatlan tartozékává vált. 

Ennek egyik oka, hogy - bár a film több mint fele egy hosszú, több évtizedet felölelő visszatekintés, - a tulajdonképpeni jelenidő Karácsony estére esik, méghozzá egy gyönyörűen hófehér Karácsony estére.

Népszerűségének (főleg az USA-ban) prózai oka van, bár itt jegyzem meg, hogy bemutatásakor nagyon nem volt sikeres ez a film. Bár öt Oscar díjra jelölték, egyet sem nyert el. De ami ennél rosszabb: a közönség sem igazán szerette. Az egyik - a poszt írásakor is élő - gyerekszereplő is úgy emlékszik vissza, hogy nagyon csalódottak voltak mindannyian. Valamikor több, mint húsz évvel később a filmjogok - valamilyen technikai hiba folytán - közkinccsé váltak, azaz bárki ingyen vetíthette. Így a tévék - kihasználva ezt a lehetőséget - Karácsonyonként elkezdték sugározni ezt a filmet. A hetvenes évek közönsége már nagyon szerette, és az említett furcsa jogi szabályozás miatt az ünnepek környékén, ha az ember kapcsolgatott, jó eséllyel talált olyan csatornát, mely éppen ezt a filmet vetítette. Lassan a legközkedveltebb karácsonyi filmmé vált az USA-ban. (A mai napig is a legtöbb amerikai karácsonyi filmes rangsor első helyén áll)

Valamikor a 80-as években (azaz még gyerekkoromban) futott egy James Stewart sorozat a tévében, és ennek során ezt a filmet is vetítették. Maradandó emlékeket hagyott bennem, nagyon erős hatással volt rám. Aztán az évek során kiestek a részletek, arra emlékeztem csak, hogy a főszereplő (James Stewart) Karácsony este valamilyen okból a halál közelébe kerül, és egy angyal közreműködésével áttekinti az életét, majd valami megható befejezéssel zárul a történet. Érdekes módon meg voltam győződve, hogy az Élet Csodaszép tulajdonképpen a Christmas Carol  (Karácsonyi Ének) egyik feldolgozása. Pedig nem: a rendező Frank Capra (lásd az alábbi forgatási képeken kissé kopaszodó sötét hajjal) írta a forgatókönyvet néhány forgatókönyvíró segítségével, míg a Christmas Carol az angol Charles Dickens regénye, melyet egyébként többször is megfilmesítettek.

A Jimmy Stewart által játszott George Bailey egy becsületes bankár, aki az említett szent ünnep estéjén olyan bajba kerül, amiből nem lát más kiutat, csak az öngyilkosságot. Az égieknek azonban más terveik vannak vele. Ezért leküldenek egy MOA-t (másodosztályú angyalt), hogy segítsen emberünkön. Ezt az angyalt pedig Clarence-nek hívják, aki 293 éves lesz a következő Májusban, és szegény nagyon vágyik arra, hogy szárnyakat kapjon végre. Ehhez persze meg kell dolgoznia, de Bailey megmentése pont megfelelő alkalom erre.029-it-s-a-wonderful-life-theredlist.jpgÉs itt jön a film leghatásosabb része, amikor az életét eldobni vágyó Bailey-től, aki bánja, hogy egyáltalán megszületett, Clarence valóban elveszi az életét, de csak azért, hogy megmutassa, hogy mi lenne, ha tényleg nem született volna meg. És végigvezeti életének ismert helyein, ahol senki nem ismeri őt, mivel ebben az alternatív valóságban ő meg sem született. Kicsit a Vissza a Jövőben-re emlékeztetett ez a jelenetsor, bizonyos dolgok egészen máshogyan alakultak a Bailey nélküli valóságban. És ezzel sikerül rádöbbentenie az elkeseredett embert, hogy pillanatnyi balszerencsétlensége ellenére milyen fontos szerepe van mások életében. 

- De hol vannak a házak?

- Nem voltál itt, hogy felépítsd őket... 

A poszt elején említett csengőszó egyébként többször is megszólal a filmben, és mi már bölcsen tudjuk, hogy ez minden esetben azt jelenti, hogy egy angyal megkapta a szárnyát.  

Igazán szívmelengető filmecskéről van szó, egy igazi felnőtteknek szóló mese ez, tökéletes választás lehet egy Karácsony esti filmnézéshez. 

1 komment