1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

222. Egy Nap New Yorkban (On the Town) - 1949

2018. szeptember 17. 21:00 - moodPedro

poster_on_the_town_01.jpgUSA (MGM), 98 perc, Technicolor, angol

Rendező: Stanley Donen és Gene Kelly

Producer: Roger Edens és Arthur Freed

Meglehetősen ambivalens viszonyom van a musicalekkel. Van néhány, amiért rajongok (Jézus Krisztus Szupersztár; István, a Király; Mamma Mia, Grease, Cabaret, vagy akár a senki által nem ismert francia Szerelmes Dalok - elég vegyes társaság...) de többségüket kifejezetten kínszenvedés számomra végignézni. Még csak szabályszerűséget sem tudtam felfedezni, hogy mondjuk azokat szeretem/nem szeretem, amelyekben mindent dalban akarnak elmondani (pld a Szupersztárban) vagy mondjuk az elénekelt daloknak legyen funkciója (mint például a Cabaret-ben ahol kimondottan a színpadon énekelnek, a szereplők csak úgy nem fakadnak dalra jókedvükben) zenei stílusra sem vagyok kifejezetten érzékeny, tehát azt kell mondjam, azokat a musical-eket szeretem, amik jók... ami nyilván szubjektív, tehát ezzel sem jutottam előrébb. A lényeg, hogy a nagyobbik halmaz, ami azokból áll, amik nem tudnak megfogni, azok már-már egységesen a nézhetetlen kategóriába tartoznak nálam. Sajnos, ez a filmecske is ide sorolódott... de azért végigszenvedtem...

lobby_on_the_town_02.jpg

Eredetileg Broadway előadásként született meg ez a darab, melynek 1944 December 28-án volt a bemutatója. Nem akárki szerezte a zenéjét, a később a West Side Story-val igazán népszerűvé váló Leonard Bernstein írta hozzá a dalokat. 

Az MGM megvette a musical megfilmesítési jogait, leszerződtették a filmhez a darab eredeti rendezőjét George Abbott-ot, majd - érdekes sorrend! - a stúdió fejesei, Louis B. Mayerrel az élen elmentek New Yorkba megtekinteni az előadást. Finoman szólva is csalódottak voltak a látottak miatt. Első körben szerződést bontottak a rendezővel, helyette Gene Kelly-t és Stanley Donen-t kérték fel erre a feladatra. Második körben új zenéket rendeltek az eredetik helyett Roger Edens-től. Összesen négyet tartottak meg Bernstein szerzeményei közül, melyből az egyik egyébként is "csak" instrumentális zene volt. 

A történet többé kevésbé megmaradt az eredeti: Három matróz (Frank Sinatra, Gene Kelly és a kevésbé ismert Jules Munshin) New Yorkban élvezi egynapi kimenőjét. Ki szeretnék élvezni ezt a 24 órát amennyire csak lehet. Városnézés és nőkkel való ismerkedés a tervezett program.

Nem lövök le túl nagy poént azzal, hogy végül mind a három férfi megtalálja számításait New Yorkban. De közben persze mindenféle kalandokon kell túljutniuk a város forgatagában.

New Yorknál kevés amerikai város tud izgalmasabb hátteret adni egy filmnek. A felvételek nagy része azonban Hollywood-i stúdióban készült hol stilizált háttérrel, hol mögé vetített felvételekkel, hol szinte kongóan üres stúdióban.

New Yorkot letudták mindösszesen 5 forgatási nap alatt. Frank Sinatra ekkoriban már akkora sztár volt, hogy vele képtelenség is volt normálisan külsős jeleneteket forgatni Manhattan utcáin, hiszen ahol megjelent, szinte azonnal kezelhetetlen méretű tömeg termett. A film egyik jelenetében látható is a háttérben a Sinatrát bámuló sokaság. Sintra egyébként remek énekes volt, de nem volt Gene Kelly-hez hasonló tánctehetség.

mv5byze2mda1n2utzdazyi00owq2ltk0ytitnmzjoty3ztgyyjzmxkeyxkfqcgdeqxvymdi3otizoa_v1.jpg

A legváratlanabb - és talán emiatt az egyik a kevés nekem kedves jelenetek közül az az álom-jelenet, amiben kicsit műfajidegenül, bár egyáltalán nem odaillő módon balettozik Kelly és filmbeli partnernője.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr1314244189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.09.20. 06:19:32

Nahát, Gene Kellynek vannak rossz filmjei...?

------------

Szokásos hosszú OFF, nem hagyhatom ki:

1) Nálam voltak, de nálad kimaradtak: 10 ilyen film volt, de most csak kettőt említenék meg. Az egyik a Bambi, ami ebből a tízből nekem a legjobban bejött, a másik a Késő tavasz (japán dráma), ami eléggé az élbolyban szokott lenni, csodálkozom, hogy nálad nem került sorra.

2) Hogyan értékelnéd az 1940-es éveket mai szemmel és a korábbi évtized filmjeinek tükrében? Pl. mennyire érzed a fejlődést az Aranykor és A harmadik ember között?

3) 1950-es évek spoiler címszavakban:
monumentális, zenés filmek, noirok, westernek
Bergman, Bresson, Hitchcock, Kuroszava
India, Japán, jön az európai újhullám: olasz és francia filmművészet

Izgalmas lesz, ez a klasszikus filmek aranykora és már felvillan egy-egy modern film. Csak 1950-ből négy olyan film van, ami kedvencem... :)

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.09.20. 10:51:33

@Liberális Artúr: Nahát, Gene Kellynek vannak rossz filmjei...?

Én megfordítanám... vannak jók? Nyilván rávágod majd az Ének az Esőben-t, amit valamikor gyerekkoromban láttam, és a címadó dal jelenetén kívül ugyanolyan unalmas emlékeim maradtak róla, mint erről a filmről... de bízom benne, hogy most felnőtt fejjel majd jobban értékelem, ha eljön az ideje...

És akkor a szokásos évtizedzáró kérdéseid, amiket már vártam is egyébként :)

1. Bambit sajnálom, hogy kimaradt, a japán filmről sajnos még nem hallottam ezelőtt.
2. "mennyire érzed a fejlődést az Aranykor és A harmadik ember között?" Valószínűleg az Aranypolgárra gondoltál - legalábbis az készült a 40-es évek elején.
Hát... a negyvenes években nem érzek akkora fejlődést, mint az ezt megelőző évtizedek bármelyikében is. Nyilván ebben nagy szerepe lehetett az évtized első felét tönkretevő háborúnak.
Nem érzek túl sok innovációt, a széles-vászon még várat magára, holott már 1927-ben (!) kísérletezett vele Abel Gance. A színes filmek is ritkaságszámba mennek, pedig a harmincas években már remek minőségben tudtak Technicolor filmeket gyártani. A hangnak 1-2 év elég volt, hogy átvegye az egyeduralmat, érdekes, hogy a színesnek több évtized kellett.
Műfajilag nézve a noir izgalmas atmoszférát hozott, azt hittem, hogy sokkal több lesz benne, lehet, hogy az igazán jók majd csak most jönnek... egyelőre én többet vártam tőle...

3 1950-es évek spoiler címszavakban:
"monumentális" - kiváncsi vagyok, gondolom a szandálos ókori filmekről van szó
"zenés filmek" - örülnék, ha fel tudnék fedezni néhány jó ilyesmit
"noirok" - talán van még néhány tartalék lőszerük, amit nem füstöltek el
"westernek" - gondolom, itt még nem a spagetti westernekről van szó, de azt látom, hogy jönnek a színesek!
"Bergman" - Ingrid vagy Ingmar? :) Vagy mindkettő?
"Bresson" - nekem fekete folt, nem ismerem
"Hitchcock"- tőle asszem most jönnek majd az igazán jó filmek...
"Kuroszava" - nagyon kíváncsi vagyok rá...
"India, Japán" asszem vagy szeretni vagy utálni fogom, de nagyon... majd meglátjuk...
" jön az európai újhullám: olasz és francia filmművészet" - asszem ezeket várom a legjobban, csak nehogy csalódás legyen...

Majd jelezd, melyik az a bizonyos négy film...

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.09.20. 12:25:58

@moodPedro:

- Nem láttam ugyan túl sok Gene Kelly filmet, de ha lehet ilyet mondani, beleszerettem és nehezen tudom elképzelni hogy a személyes varázsa ne tenne jóvá egy filmet. Na de ha nem most, majd hamarosan...
- A japán filmért már csak azért is kár, mert amikor a te első filmedet a rendezőjétől tartják a filmművészet egyik csúcsának, de nehezen fogod tudni elsőre megemészteni a stílusát.
- Az Aranykorra gondoltam, mert az a harmincas évek elején volt, így szembetűnőbb lehet a változás :) Színes filmek majd inkább a hatvanas évek második felétől lesznek jellemzőbbek (akkor már elég olcsó), de azért sűrűsödnek.
- monumentális/epikus: igen, többnyire a nagyszabású szandálosokból lesz jópár
- western: valóban, még klasszikus amerikaiak lesznek, de elérik a csúcsukat ;)
- Bergman: Ingmar jön, Ingird lassan megy... (ha látsz a boltokban évjáratos üdvözlőlapot, nézd meg 1982-t. Összekeverték őket).
- Bresson: Ezzel nem vagy egyedül :D Én se hallottam róla, ennek ellenére ő az egyik legelismertebb rendező.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.09.27. 07:23:49

Tudom hogy borzasztó vagyok, de nem hagyott nyugodni a dolog és meg kellet néznem... A színes filmek aránya nálam évtizedenként:

1930-as évek: 10%
1940-es évek: 16%
1950-es évek: 34%
1960-as évek: 47%
1970-es évek: 94%

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.09.27. 19:18:34

@Liberális Artúr: Így elég egyértelmű, hogy a 60-as évek vége körül lesz általánosan elterjedt a színes film... de azért az is örömteli, hogy az ötvenes években megkétszereződik az előző évtizedhez képest...
Nem mondom, hogy olyan borzasztó fekete-fehér filmet nézni, de időnként azért jól esik színeket látni...