1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

221 A Harmadik Ember (The Third Man) - 1949

2018. szeptember 15. 19:39 - moodPedro

postermv5bmtkzmtkwmtc1ov5bml5banbnxkftztgwode5ntiwmje_v1_sy1000_cr0_0_695_1000_al.jpgNagy-Britannia (London Films), 106 perc, ff. angol

Rendező: Carol Reed

Producerek: Hugh Perceval és Carol Reed, Korda SÁndor és David O Selznick

Nem először gondolkodom el egy angol film megtekintése után, hogy vajon miért van az, hogy az angolok jobb filmeket csináltak ez időtájt, mint a Hollywoodi kollégák? Mert bizony a listán kicsit felülreprezentált amerikai filmek esetében egyre többször érzem azt, hogy "ezt a filmet tulajdonképpen ki is hagyhatták volna a listáról", míg az angol filmek esetében ez nagyon ritkán fordul meg a fejemben.

Tulajdonképpen a Hayes kódex bevezetése (pontosabban szigorú betartatása) óta érzek egy lefele mutató tendenciát, amit a noir-os hangulatú filmekkel időlegesen meg tudtak fordítani, de az újdonság varázsának csökkenésével azok is egyre kevésbé találnak el engem. A kódex persze évről évre olvadozva lassan elveszti majd a jelentőségét, hogy aztán a hatvanas évek végére majd teljesen meg is szűnjön. Jön majd az új Hollywood, Lucas, Coppola, Spielberg, de Palma, és barátaik... De addig kíváncsian várom, hogy Hollywood tud-e addig még valami igazán izgalmasat mutatni nekem...

De térjünk rá erre a filmre, hiszen van miről beszélni! Carol Reed korábbi filmjéhez hasonlóan - bár sok noir-ra jellemző izgalmas képi megoldást látok - stílusában mégis közelebb érzem ezt a filmet az olasz neorealizmushoz, mint az amerikai noir-hoz.

028-the-third-man-theredlist.jpg

Holly Martins (Joesph Cotten) regényíró Bécsbe érkezik barátja meghívására, akiről megtudja, hogy nemrég furcsa körülmények között meghalt. Egy autó elütötte, de a hozzá közel álló tanuk elmeséléseiben van némi ellentmondás. Valaki szerint azonnal meghalt, valaki szerint még volt néhány fontos mondanivalója. Van aki szerint ketten vitték el a halottat, van, aki látott egy titokzatos harmadik embert. Martins-t nem hagyja nyugodni a dolog, elkezd utánajárni a történteknek. A rendőrség is bekapcsolódik az ügybe, és  kiderül, hogy valami nagyon mocskos történetről van szó. Előkerül a bizonyos - címadó - harmadik ember is (Orson Welles), és lesz néhány ütős meglepetés is...

Bécs ekkoriban a háború utáni újjáépítés keserves éveit élte, még katonai megszállás alatt. A város négy részre volt osztva (angol, amerikai, francia és német) a belváros (az alábbi térképen fekete rész) azonban "nemzetközi" maradt, azaz a négy győztes közösen felügyelte. (Nagyjából az Opernring és a Duna-csatorna közötti részről beszélünk.) Itt játszódik a film nagy része.

vienna_allied_sectors_1945-1955.pngMellékesen megjegyzem, hogy Bécs ilyen Berlinhez hasonló felosztása eddig nemigen tudatosult bennem, ilyesmik miatt is izgalmas kirándulás ez a filmtörténeti kalandozás. Az a kérdés is felmerült bennem egyébként, hogy Bécsben miért csak 1955-ig tartott ez az állapot, vajon Ausztria miért kapta vissza ilyen hamar függetlenségét a ruszkiktól? Erre - ahogy olvasom - a történészek sem tudják a pontos magyarázatot. Egyrészt az 1941-es Atlanti Charta a győztes háború utánra ígéretet tett az agresszió révén elvesztett szuverenitás helyreállítására. Márpedig Ausztria az Anschlussal elvesztette szuverenitását, egészen más elbírálás alá esett tehát, mint mondjuk Berlin, aki viszont maga volt az agresszor, így 1990-ig kellett várnia az újraegyesítésig. Másrészről viszont a Szovjetunió katonai helyzete simán megengedte volna, hogy Ausztriában maradjon, annyi gazság mellett miért pont ez okozott volna nekik erkölcsi problémát? Valószínűleg emberi tényezők játszhattak szerepet Ausztria sorsának ilyen szerencsés alakulásában, a Sztálinnál és Brezsnyevnél valamivel kezelhetőbb, talán emberibbnek mondható Hruscsovot valószínűleg sikerült rábeszélni, hogy Ausztria semlegességével mindenki jobban jár, mint az ország keleti felének szovjetek általi birtoklásával. (Egész Ausztria Bécshez hasonlóan fel volt osztva a győztesek között, ellenben mondjuk Magyarországgal, ami teljesen szovjet megszállás alatt volt)

Megint túlságosan elkalandoztam. A film nagy részét eredeti helyszínen, a láthatóan még a háború sebeit nyögő Bécsben forgatták.

the-third-man_3843deeb.jpgRemekül, és szokatlanul használja a rendező a zenét. Amikor Carol Reed megérkezett Bécsbe, talán a második napján ellátogatott egy Grinzing-i étterembe. (A Grinzing nevű Bécsi városrésznek olyasmi a hangulata, mint a mi Szentendrénknek) Ebben az étteremben egy citerás játszott, akit úgy hívtak, hogy Anton Karas. A rendező úgy érezte, hogy neki pont ilyen hangulatú zenére lesz majd szüksége a készülő filmhez, ezért azonnal felkérte a megilletődött zenészt, hogy komponáljon neki filmzenét. Hiába szabadkozott Karas, hogy ő csak penget, nem komponál, Reed végül meghívta Angliába, ahol Karas remek zenét szerzett a filmhez. Az alábbi youtube videóban bele is hallgathatunk a fő motívumba. Hallgatva ezt a zenét olyan érzésem van, mintha a múlt századi Grinzing hangulatos utcáiban sétálva a kerthelyiségekből kiszűrődő zenét hallanám.

Nem említettem még a film egy másik nagy erősségét: Alida Valli-t. Elegáns szépsége, visszafogott játéka sokat hozzátesz a film hangulatához. Az általa játszott Anna Schmidt szerelmes volt a nemrég meghalt férfiba, ám Martins láthatóan azonnal beleszeret volt barátjának nőjébe, és úgy tűnik, a nőt sem hagyja teljesen hidegen a férfi. És ezután kellett lélekjelenlét a rendezőnek ahhoz a bombasztikus zárójelenethez - aminek értékeléséhez persze az egész filmet látni kell előtte - ahol a két perces hosszú snittben Martins várja a végtelenbe vesző útról hosszú percek alatt közelítő nőt, aki ahelyett, hogy odafordulna a férfihoz, egyszerűen elsétál mellette, anélkül, hogy ránézne. Az évtized egyik legerősebb jelenete, holott semmi ördöngösség nincs benne. Egyszerűen mesteri.

Joseph Cotten megbízhatóan hozza a tőle megszokott, kicsit száraz, de korrekt alakítást. Orson Welles - aki egyes mérések szerint mindössze 5 percet látható a képernyőn - bár nekem jóval hosszabbnak tűnt - viszont ötleteivel és improvizációjával jócskán hozzáadott a filmhez. A hozzá kapcsolódó - számomra legdrámaibb - pillanat, amikor felviszi Cotten figuráját a Prater óriáskerekére, és ott magyarázza el, hogy hogyan talál felmentést egy emberélet elvételére:

"Nézd csak - mutat le a vidámparkban az óriáskerékről lenézve apró pontoknak tűnő emberekre - éreznél valamit, ha az egyik ilyen pötty örökre eltűnne?"

mv5bmjg4otyxotq5mf5bml5banbnxkftztgwmdi5ntiwmje_v1_sy1000_sx1250_al.jpgÉs ez egy nagyon komoly mondat. Tegnap óta ez jár a fejemben. Magyarázatot ad arra, hogy hogy tudnak néhányan lelkiismeretfurdalás nélkül emberéletekkel elszámolni magukban.

Orson Welles állítólag elnyerte az Angliai stáb tökéletes ellenszenvét kihívó viselkedésével. A film vége felé előforduló szennyvízcsatornában zajló jelenetek egy részéhez - legalábbis amiben ő szerepelt - Angliában kellett díszletet építeni, mert ő nem volt hajlandó az igaziba lemenni, ellentéttel például Cottennel vagy a stáb többi tagjával.

Érdekes együttműködés volt ez az amerikai David O Selznick és az angliai Korda Sándor között. Olyan jól sikerült a film, és emiatt valahogy annyira összevesztek - mindketten maguknak akarták elkönyvelni a sikert - hogy eredeti terveikkel ellentétben többet soha nem működtek együtt.

Robert Krasker operatőr Oscar díjat kapott a filmért, mellette a rendezőt és a vágót is jelölték a neves elismerésre.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr614241801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.15. 20:42:31

Az angol filmek mindig is jók voltak, a színészeikről nem is beszélve. Azok sztm manapság is a világ legjobbjai.

Az angolok kevésbé voltak hajlamosak arra, hogy beleessenek abba a csapdába, amibe a kontinentális Európa annyira beleesett a 50-60-70-es években, ahol futószalagon gyártották a nézhetetlen művészfilmeket, ugyanakkor mégis reálisabbak és kevésbé giccsesek voltak, mint az amerikaiak. Így ők minidg is jók voltak, az angolok igazi minőségi közönségfilmeket csináltak. Kevésbé volt rájuk jellemző a szinte kötelező amerikai hurrá optimista mentalitás, ami alól lényegében csak a noirok voltak a kivételek Amerikában.

Egyet had javítsak, Hruscsov nem volt ideológiailag vagy emberileg különb Sztálinnál, nem akarta lebontani a sztálinizmust, ő ugyanolyan hardcore volt, csak azért kényszerült némi, nagyon halvány változtatásra, mert nem volt annyira szilárd a hatalma, mint Sztálinnak. Kicsit többet kellett ügyeskedni, lavírozni.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.09.15. 20:50:18

(Ami az amerikai filmeket illeti, az 1950-es években csúnyán elkezdenek lemaradni, ugyanakkor ebben az évtizedben jönnek ki a legnagyobb klasszikusaik, várd őket izgalommal :)

Szerintem is a film egyik leglenyűgözőbb eleme a bécsi helyszín (a legjobb díszletes posztomba be is válogattam). Nem tudom megállni hogy mellékesen ne jegyezzem meg, hogy fogalmunk sincs milyen állapotok uralkodtak a háború után. Még évekkel 1945 után is kb. farkastörvények uralkodtak, erre picit rávilágít ez a film is.

A csatornás üldözést is szerettem, és egyébként ez tartják a világ egyik legjobb filmjének, legalábbis a legtöbb listán előkelő helyezéseket szokott elérni.

A zenét meg nem szerettem, de ezt megbeszéltük nálam :)

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.09.15. 22:59:15

@Time Goes By: írnál néhány rendezőt, hogy kikre gondolsz, amikor nézhetetlen európai művészfilmekre utalsz? Azért érdekel, mert én pont a 60-as 70-es évekre fenem leginkább a fogamat az egész 1001-es listáról, mind amcsi, mind európai tekintetben... Fellini, Antonioni, Bergman, Godard, Jancsó, Polanski, cseh új-hullámosok... ezek valamelyikére gondolsz, vagy egész másokra?

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.15. 23:46:42

@moodPedro: Nagyjából pont ezekre gondolok :) Na jó, nem mindegyikre. A két legrosszabb Godard és Antnioni. Ők az abszolút nézhetetlen kategória számomra. Én nem hiszem el, hogy van olyan ember a világon, aki mondjuk a Kifulladásigot tényleg teljes figyelemmel úgy végig tudta nézni, hogy egyszer sem kalandozott el a figyelme. Őszintén szólva háromszor próbálkoztam vele, de nem sikerült. Antonionitól a Nagyítást végigszenvedtem valahogy, aztán még eggyel próbálkoztam, már a címére sem emlékszem, a MAstroianni játszott benne, de azt már nem bírtam végignézni- És ne kérdezd, hogy miről szólt, mert semmiről. Fellini elég hasonló, ő is a neorealizmusból indult és őérte sem különösebben vagyok oda, de egyes filmjeinek van egy fura hangulata. Bergmantól az ötödik pecsétet láttam csak, annyi nagyjából belőle is elég volt.
Polanski tulajdonképpen közönségfilmes hozzájuk képest, tehát nem sorolnám a többi közé.
Jancsót meg rettenetese rühellem, de erre most nem térek ki részletesen.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.09.15. 23:57:56

@moodPedro: ja, az amcsik. Hollywood leggyengébb évtizede a '60-as évek voltak. Az egy olyan átmeneti időszak volt. Az un. aranykor 1930-60 között volt, és kb csak a '70-es évekre tudtak megújulni, akkor jött a híres rendezők egy új hulláma, Coppola, Spielberg, Scorsese, Lucas stb és kezdődött lényegében a modern Hollywood. A 60-as évek viszont nagyjából zéró volt.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.09.16. 06:36:21

:Ha igazán ki akarod borítani, kezdd el szidni Reagent és élteteni a magyar szikront. :D

(Elöljáróban annyit az 1960-as évekről, hogy sok lesz az egyedi rendező és őket kicsit meg kell szokni és tanulni, de még akkor sem biztos hogy be fognak jönni - de ha sikerül rájuk érezned és be is jönnek, akkor nagyon fognak tetszeni :) De ne rohanjunk előre, ez még messze van.)

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.09.16. 09:12:46

@Liberális Artúr: Reagant mint szineszt vagy mint elnokot? Mint szinesszel meg nem talalkoztam vele. Mint elnokre gyerekkorombol emlekszem ra. Kb olyan paprikajancsinak tunik visszatekintve, mint most Trump. Persze a sok sok ev megszepithette az emlekeket :)
A regi magyar szinkron, -amikor meg igazi szineszek szinkronizaltak - remek volt. Ezen talan nincs is ertelme vitatkozni ;)

A multkori meghurcolos dumadon meg igy napok multan is elkap a rohoges, ha egyszer egyszer napkozben eszembe jut.... :)