1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

182. Életünk Legszebb Évei (The Best Years of our Lives) - 1946

2018. április 05. 14:33 - moodPedro

poster_mv5bothlyzvlyjqtndu2oc00mjhllwi5mwutzjq4otayzthlotq3xkeyxkfqcgdeqxvymjuxode0mdy_v1.jpgUSA (Samuel Goldwyn), 163 perc, ff., angol

Rendező: William Wyler

Producer: Samuel Goldwyn

Bár manapság ritkán emlegetik a legjobb filmek között, és talán az USA-n kívül nem is volt soha igazán népszerű ez a film, a maga idejében 7 (!) Oscar kategória szobrát is elnyerte, amit megfejelt az Akadémia még két különdíjjal is. Samuel Goldwyn kapott egy Irving B. Thalberg emlékdíjat, melyet kiemelkedő producereknek szokás adni, ha az adott évben úgy látják, hogy van, aki erre méltó. Utoljára 2010-ben Coppola kapott ilyen elismerést.

A másik különdíjat a film egyik szereplője - Harold Russel második világháborús sebesült katona - kapta "...mert reményt és bátorságot adott veterán bajtársainknak". Russel ugyanis egy kezében felrobbant bomba miatt elvesztette mindkét alkarját, és jellegzetes (eddig ilyet nem láttam) karonként két ollószerűen mozgatható kampóval felszerelt műkarral élt.

Bevallom, előzetesen kicsit tartottam szereplésétől. Tudván, hogy itt nem trükkről, hanem nagyon is valóságos műkarokról lesz szó, féltem, hogy túlságosan nyomasztó lesz a látványra is bizarr, már-már Hook kapitány félelmetes kampójára hasonlító mű-végtag. Félelmem azonban teljesen alaptalan volt. Sőt! Nem véletlen, hogy Russel kiérdemelte azt a különdíjat. Valóban remek példakép lehetett annak a sok katonának, akik valamilyen maradandó sérüléssel érkeztek haza az európai háborúból. Mint látható, nem csak a testi fogyatékosság okozta nehézség leküzdése vár az emberre, de külön kihívás kezelni a többi ember zavartságát, amikor olyan emberrel hozza őket össze a sors, - mint mondjuk példánkban -, hogy a két keze helyett két kampó meredezik.

Megismerkedéskor illik kezet fogni... Egy átlagember ilyenkor zavartan szorong, hogy akkor most mit kellene tenni? A kampót kell megfogni, vagy legyünk udvariatlanok, és ne nyújtsunk kezet? A Russel által alakított veterán (és a való életben maga Russel is) rögtön viccel nyit, hogy oldja a feszültséget: "Fogd meg nyugodtan, nem fog megrázni" - utal a fém végtagra, és ezzel már fel is oldódott a másik ember zavartsága. Mókamesterként a film egyik legérdekesebb karaktere. Én a három leszerelt katonát közel egyenrangú szereplőknek éreztem a film során - Russelt mégis valamiért csak mellékszereplőként nevezték.

Mint a fenti képeken látható, Russel végül két Oscar-t is nyert. A különdíj ugyanis előre eldöntött dolog, és neki mindenképpen adni akartak egy díjat. Ami nem volt előre borítékolható, hogy az Oscar-ok történetében egyetlenként ugyanazért az alakításért kap egy másik díjat is. Mellékszereplőként ugyanis végül megkapta a rendes, szavazással elnyerhető szobrot is. Mindezt úgy, hogy Russel nem is volt igazi színész. A rendező William Wyler - aki maga is katonáskodott a világháborúban - a hadsereg egyik oktatófilmjében figyelt fel rá, mely a sérült katonák rehabilitációjáról szólt. Nem volt tehát képzett színész, csak született tehetség. Wyler dühös is volt, amikor megtudta, hogy a producer Goldwyn elküldte Russelt egy színész gyorstalpalóra, mivel neki pont Russel nyers, ösztönös játéka tetszett meg. (Az alábbi képen balra Russel.) mv5bmja4ntq1mta4mv5bml5banbnxkftztgwnzgzodc5mte_v1_sy1000_cr0_0_1190_1000_al.jpg

A film másik kiemelkedő szereplője Dana Andrews, aki A Valakit Megöltek-ben és a Különös Eset-ben is figyelmet érdemlő alakítást nyújtott.

A háború végén három amerikai katona tart hazafelé. Hogy teljes legyen a paletta, hárman három helyről (föld, víz, levegő) jönnek, tehát nem közvetlen bajtársak voltak, de a hazaúton a kölcsönös szimpátia valamelyest összehozza őket. A film során hármuk sorsának alakulását látjuk, alapvetően három külön szálon, de ami izgalmassá teszi a filmet, hogy ez a három szál időről időre összetalálkozik.

009-the-best-years-of-ours-lives-theredlist.jpg

Olyan érzés, mint a partraszállás...

- mondja egyikük, amikor már szülővárosukban vannak nem sokkal hazaérkezésük előtt. Éveket voltak távol, a családapa nem látta felnőni gyermekeit, másikuk fiatal, vonzó feleségét hagyta otthon, a harmadikat menyasszonya várja haza, most jön az a pillanat, amikor a lánynak szembesülnie kell majd a kampók látványával... - Olyan érzés, mint a partraszállás... előbb inkább menjünk és igyunk egyet Butch-nál - javasolja egyikük... furcsa, hogy az annyira vágyott hazaérkezést most inkább késleltetnék még, ha lehet... tartanak tőle...

Nem ez az első, és nem is az utolsó film, mely a háborúból hazatérő katonák visszailleszkedési nehézségeiről szól. Ilyen volt a Szökevény Vagyok, de - hogy az egyik legpopulárisabbat említsem - a Rambo is ilyesmi.

A női szereplőkről se feledkezzünk meg azért: mindhárom férfinak kijut egy vagy több nő: Myrna Loy, Teresa Wright, Cathy O'Donnell és Virginia Mayo alakítja a férfiakat hazaváró nők széles spektrumát a mindenáron hűségestől a mindenkivel megcsalósig. 

Közel három órás filmről van szó, de nem éreztem, hogy sok lenne a jóból. Humanizmusa kellemes érzéssel tölti el a nézőt. William Wyler ebben (is) nagyon jó.

Vége a háborúnak. De a rettenet nyomai, lenyomatai még jó pár évig megtalálhatóak lesznek a filmművészet terméseiben. mv5bzwnlmzy1zwmtzjdlni00odvmlwe4mmutmdrmnjqym2i0mtrjxkeyxkfqcgdeqxvynjc2otm5mtu_v1_sy1000_cr0_0_1310_1000_al.jpg

Még valakiről érdemes szót ejteni. Gregg Toland a film operatőre talán élete legfontosabb művét készítette ezzel. Fiatalon, 44 évesen hunyt el.  Wylerrel való együttműködése már komolyabb múltra tekintett vissza ekkor.  Nem volt mindig zökkenőmentes a közös munka, de ekkorra Wyler már felismerte Toland tehetségét, amit hagyott is érvényesülni. Az egyik legtöbbet emlegetett pillanat a fenti képen látható zongorás jelenet, ahol a cselekmény látszólag az előtérben zajlik. Érdekes, ahogy Russel a kampókezekkel zongorázik. Ami miatt izgalmassá válik a dolog, az a hátsó sarokban telefonáló Dana Andrews látványa, aki egy fontos telefonhívást bonyolít a háttérben. Ez a hatalmas mélységélesség (deep focus) szokatlan volt ekkoriban. Jellemzőbb volt, hogy a cselekmény éles, és minden, ami közelebb vagy hátrébb van, az többé kevésbé homályos. Ez kimondottan filmes hatást kelt, és a néző figyelmét a rendező a kívánt módon tudja terelni. Itt azonban egy képen két fontos esemény zajlik egy időben. Ma szinte fel sem tűnik, akkoriban izgalmas újdonság volt.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr4113811622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.04.05. 17:57:37

Na végre, ez az egyik kedvenc filmem és pont erre kellett hetekig várni... :)

Talán csak hangulatfüggő, de azonnal meghatódtam tőle és ez a végéig kitartott. Wylerben pedig valóban benne van egy jó adag pozitív életszemlélet, ami talán itt jött át a legerősebben.

Levente B. · combatant.blog.hu 2018.04.06. 12:19:24

Év elején láttam, bevallom csukott szemmel semmit nem tudva róla néztem meg...nagyon tetszett.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.04.06. 12:40:25

@Levente B.: Érdekelne, hogy nálad hogy kerül elő egy ilyen film? Általában szeretsz régi filmeket nézni, vagy valaki ajánlotta?

Levente B. · combatant.blog.hu 2018.04.06. 12:46:14

@moodPedro:
Bevallom a színésznők alapján döntök sokszor. Teresa Wright-ot láttam korábban a Mrs. Miniver című filmben, mondhatni ő miatta jött be a képbe ez a film is, de hogy válaszoljak a másik kérdésedre is, igen a 40-es és 50-es évek filmjeit nagyon szeretem, meg hát ugye egy korszak ahol Ava Gardner meg Gene Tierney voltak a sztárok, rossz korszak nem igen lehetett.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.04.06. 13:02:00

@Levente B.: Tetszik ez a válasz. Nekem is gyakran tetszenek meg halott színésznők... már ha ez így nem túl morbid és félreérthető... :)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.04.06. 13:47:26

@Liberális Artúr: @moodPedro: azon ritka filmek egyike, ami mindhármunknak tetszett. :)

Levente B. · combatant.blog.hu 2018.04.06. 20:06:55

@moodPedro:
Hát csúnya szóval igen, talán azért vonz mert elérhetetlen.
Óriási kedvencem még Dorothy Malone, igaz ő igazán egyszer "villantott" nagyot Bogart "The Big Sleep" című filmjében, de nálam ez az egy jelenet mindent visz a 40-es évekből:
vimeo.com/77909446

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.04.06. 22:05:43

@Levente B.: Egyetértek :D

Annél szomorúbb, hogy a A szélre írvában meg egyáltalán nem volt vonzó...