1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

178. Róma, Nyílt Város (Roma, Cittá Aperta) - 1945

2018. március 11. 19:33 - moodPedro

mv5bm2fmywm5ndctngmzzi00yzkzltk4zmitytrimgzlnjgwztq3xkeyxkfqcgdeqxvynde5mtu2mde_v1_sy1000_cr0_0_714_1000_al.jpgOlaszország (Minerva), 103 perc, ff., olasz

Rendező: Roberto Rossellini,

Producer: Giuseppe Amato, Ferruccio de Martino, Roberto Rossellini

A nácik nekikezdenek a félmeztelen fogoly kínzásának, míg a másik szobában ülő don Pietro atyának mindezt végig kell néznie. Az atya hangosan elkezd imádkozni. Felhangzik az első fájdalomüvöltés, és ekkor a szoba távolabbi sarkából felcsendül a zongora, egy vidám sanzont játszik rajta az egyik német. A kamera elindul a hang irányába, látjuk, ahogy a nácik vidám társasága harsányan kártyázik. A leszbikus Ingrid érzelmesen átkarolja azt az olasz hölgyet, aki elárulta a másik szobában éppen kínzás alá vetett szeretőjét. A náci Ingrid mintha előképe lenne a hetvenes évekbeli Ilsa SS Fraulein több hetvenes évekbeli exploitation filmben is visszatérő karakterének.

Összetettségével talán a film legjobban megkomponált jelenete.
arome_2843976k.jpg

Ez a film tulajdonképpen az olasz neorealizmus alapköve. E stílus alapjegyei: (bár szinte alig akad olyan film, ahol az összeset megfigyelhetnénk)

(1) Eredeti helyszínen történő forgatás, még ha a beltéri jeleneteket általában stúdióban veszik is fel...

(2) Hétköznapi emberek, amatőr színészek gyakori szerepeltetése, de inkább csak mellékszerepekben...

(3) Nyers, mesterkéletlen képi kompozíciók, de ez korántsem jelenti azt, hogy a vizualitás mellékes lenne. Helyenként dokumentarista hatásokkal operáló művekről beszélünk.2ff84bee832a27a93374b7cae2080326.jpg1943-44 telén járunk a nácik által megszállt Rómában. A Saló-i köztársaság megalakulásától fogva német bábállamként működött, melynek ekkor még Róma is része volt, bár a "köztársaság" területe folyamatosan zsugorodott észak felé. A közigazgatás a gyakorlatban a németek kezében volt, az olasz ellenállás felszámolását is a Gestapo intézte több kevesebb sikerrel.araome-open-city-anna-magnani.jpgA film címében olvasható "nyílt város" kifejezés egyébként arra utal, hogy Róma elfogadta a náci megszállást, elkerülendő a harccal járó vérontást, rombolást. Ennek ellenére az olasz ellenállás szerveződött, és csak a szövetségesek (az Amerikaiak) közeledtére vártak.

- Pina! Szerinted ezek az amerikaiak tényleg léteznek?

... a nő felnéz a lebombázott háztetőkre ...

- Úgy tűnik, igen...

Mielőtt valaki félreérti, Pina egy szép olasz női név, nem vicc...

A németek ellen összefogó lázadó olaszok egy kis csoportjának sorsát követhetjük egy darabon a film során. Van köztük mindenféle ember: német dezertőr katona, katolikus pap, kommunista, stb... Egy dolog köti össze őket, gyűlölik a nácikat. Még a kommunista is azt mondja, hogy inkább a katolikus templomban, don Pietro atyánál házasodik, mint egy fasisztánál a városházán...

Idealizált hősöket látunk, még ha akad is köztük áruló... a nácik között is van, aki megcsömörlött:

Egy dologban vagyunk jók, és az a gyilkolás... gyilkolás... gyilkolás...

Európa-szerte csak tetemeket hagyunk magunk mögött, és ezeknek a sírjaiból gyűlölet kel ki. Gyűlölet... gyűlölet mindenhol...

És ez a gyűlölet majd elnyel minket reménytelenül...

Persze a filmkészítők túl voltak a háborún, pontosan tudták, hogy mi lett a vége..., nem csoda, hogy a bűnbánó náci is bölcsen tudja, hova vezet majd ez az egész...

Több remek színészi alakítás is látható a filmben. Vannak elsőfilmesek is, de becsapás lenne azt mondani, hogy a főbb szerepekben amatőrök szerepelnek. 

 

Róma egyik lebombázott külvárosában vették föl a film nagy részét. Egyetlen egyszer, a film legvégén, mintegy a szebb jövőt előrevetítendő látjuk csak meg Róma szeretett, általunk is ismert arcát, amikor a gyerekek, a jövő reménységei elindulnak a belváros irányába...

aroberto-rossellini-roma-citt_-aperta-1945-.jpg

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr5613730884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.03.11. 20:25:56

Erre a filmre, konkrétan az utolsó jelentére gondoltam, amikor azt írtam, hog markánsan egy új korszakot fog nyitni. Nekem elég megrázó volt az a jelenet egy 1940-es évekbeli filmtől.

De te ebben a kérdésben autentikusabb vagy, hiszen időrendben haladsz. Neked nem volt váratlanul, szokatlanul, addig sosem látott mértékben durva? És még visszatérnék a két évvel korábbi Visconti-filmedre is: az mennyire volt ehhez képest neorealista?

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.03.11. 22:00:41

@Liberális Artúr: Hogy mennyire volt neorealista... erre nem tudok válaszolni. Ahhoz, hogy a neorealizmust "érezzem", ahhoz többet kell látni belőle. A Megszállottságról még igazából azt olvasom csak, hogy előfutára volt a stílusnak, míg erről a filmről azt, hogy az alapfilmje. Majd még jön nyilván néhány film amíg érezni fogom a lényegét.
Vagy nem... a noir-ok esetében is bizonytalan vagyok. Látok néhány noir-t, és úgy gondolom, hogy tök egyértelmű, messziről felismerhető hangulatuk van. Aztán látok egy filmet, amiben semmi noir-osat nem látok, és arról is azt olvasom, hogy noir... szóval még messze vagyok attól, hogy a neorealista filmekkel kapcsolatban komolyabb nyilatkozatot tudjak tenni.

Eddig soha nem látott mértékben durva...(?) hát a Bunuel-féle szemátmetszést nem sok minden fogja felülmúlni...de nyilván lesz majd ilyen is...

De tényleg durva volt a film a korszak többi filmjéhez képest. A kínzós jelenetet szokatlanul realistán mutatta. Feltételezem, hogy neorealista mozzanatnak tekinthető, hogy a főszereplők közé tartozó Pinát minden építkezés nélkül kinyírja a rendező egészen váratlanul. De ami a legjobban meglepett az a leszbikus vonal a gestapo irodában...

Az utolsó fél óra nagyon tetszett, az előtte levő több, mint egy óra alatt viszont ezúttal is sokszor elkalandoztak a gondolataim. Az olaszok egyelőre nem ragadtak magukkal, majd talán Fellini.