1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

171. Rettegett Iván I-II. (Иван Грозный 1-2) - 1944/1958

2018. február 19. 20:52 - moodPedro

ivan-groznyy-i_b027a4c1.jpgSzovjetunió (MOSZFILM), (100 perc/86 perc), ff./színes, orosz

Rendező: Szergej Eisenstein

Producer: Szergej Eisenstein

Eisensteinnel az 1927-es Október című filmje kapcsán foglalkoztam utoljára. A Patyomkin miatt világszerte elismerték tehetségét. Az Október is sikert aratott világszerte, kivéve otthon a Szovjetunióban. Sem a szakma sem a közönség nem igazán lelkesedett a filmért. Talán ennek is szerepe volt abban, hogy az elkövetkező években nem sokat volt otthon.

Először 1928-ban Nyugat-Európában turnézott, ahol legfőképpen a hangosfilmre való átállást tanulmányozta. 1930-ban az USA-ba utazott, ahol a Paramount szeretett volna filmet csinálni vele, de nagyon gyorsan kiderült, hogy nem fognak közös nevezőre jutni, így a projekt viszonylag hamar zátonyra futott. Az Eisensteinhez hasonlóan baloldali beállítottságú Chaplinnel sok időt töltött ez alatt az idő alatt. Chaplin bemutatta Eisensteint egy befektetőnek, aki felajánlotta a szovjet rendezőnek egy Mexikóban készítendő film finanszírozását, melyet az örömmel elfogadott.

Egy nagyjából 60 perc hosszú, szigorúan politikamentes, Mexikó hagyományait, lakóit és múltját bemutató filmről volt szó eredetileg, mely a 3-4 hónaposra tervezett forgatási időszaka és készre vágása után a finanszírozó tulajdonát képezte volna, de a Szovjetunió ingyenesen megkapta volna belföldi vetítésekre. ¡Que Viva Mexico! lett volna a film címe, ha elkészül. Sok anyagot forgatott, de még nem volt kész, amikor Sztálin táviratban jelezte, hogy aggódik, nem vált-e disszidenssé. Egy ilyen távirat Sztálintól felért egy hazaszólító paranccsal. A hirtelen távozás közben a mecénással is sikerült összeveszni. Így Eisenstein végül le sem tudott forgatni mindent, ráadásul a szerződésnek megfelelően az anyag az USA-ban maradt a befektetőnél, amin így otthon sem tudott már dolgozni. 1979-ben Alexandrov, Eisenstein egyik legközelebbi munkatársa elkészített a rendelkezésre álló anyagból egy olyan filmet, ami szerinte a legközelebb állt ahhoz, amit Eisenstein elképzelt.

Eisenstein otthon sem találta nagyon a helyét. Kollégái gyanakodva figyelték a többéves nyugati tartózkodás miatt. Kapott egy filmes megbízást, aminek forgatását végül leállította a szovjet filmipar akkori vezetője, mert Eisenstein egyeztetés nélkül túlköltekezett, nem tartotta be a megbeszélt határidőket. Sztálin valószínűleg nagyon szerethette Eisensteint, mert a fiaskóval a filmes vezetőt hibáztatta, - nem kontrollálta megfelelően a rendezőt - ezért őt letartóztatták és hazaárulás vádjával kivégezték. Eisenstein már legalább másodszor úszta meg szerencsésen a halálos ítéletet, melyet nem volt túl nehéz behúzni Sztálin környezetében.

Kivégzés helyett hamarosan (1938-ban) újabb sanszot kapott, A Jégmezők Lovagjá-t készíthette el, amivel végre ismét nagy sikert aratott részben erős németellenessége miatt. Ez volt egyébként az első elkészült hangosfilmje. Üröm volt az örömben, hogy nem sokkal a bemutató után a szovjetek összeborultak a nácikkal a Molotov-Ribbentrop paktummal szentesítve. Eisensteinnek itt is szerencséje volt, mert a megváltozott hangulatban nem végezték ki a korábban agyondicsért filmért, csupán annyi történt, hogy betiltották azt. Egészen addig, amíg a nácik meg nem támadták a Szovjetuniót. Utána megint lehetett vetíteni, és Sztálin-díjat is kapott érte. Így mentek a dolgok akkoriban... És most már végre rákanyarodok a poszt témáját adó filmre...lobby001-ivan-the-terrible-theredlist.jpg

Sztálin tekerni kívánt egyet a komcsi marketing gépezeten. Korábbi idolja (I. Péter cár) helyett Rettegett Ivánban látta meg az új példaképet, és róla szeretett volna filmet csináltatni. Ennek elkészítésével is Eisensteint bízta meg. (Azért figyelemreméltó, hogy a komcsi fővezér rendre a cárok között találta meg kedvenceit)

Három részesre tervezték a projektet, amiből két rész valósult csak meg. Hogy miért csak kettő, arra mindjárt visszatérek.

Az első részben Ivánt orosz cárrá koronázzák, majd feleségül veszi a Romanov Anasztáziát. Legyőzi a Kazáni Kánt, aki tőrt küldött neki, hogy azzal ölje meg magát. Végül valaki megmérgezi feleségét. Összességében egy diadalmas, Sztálinnak tetsző hős, diktatórikus vezető képét mutatja a film. 

Mintha visszamentünk volna az időben vagy 30 évet. A smink, a jelmezek, a mozdulatok, és a színészek gesztikulációi mind-mind a korai némafilmekre emlékeztetnek. A díszletek leginkább a német expresszionista filmek hangulatát idézik. Mintha egy némafilmet néznénk, szinte furcsán hat, hogy halljuk a színészek hangját. A film jenéjét egyébként Prokofjev szerezte.

Érdekes megfigyelni Iván átalakulását. A koronázás pillanatában még hétköznapi embernek néz ki, de ahogy a személyisége átalakul, külseje úgy válik karikatúraszerű baljós alakká. Ezt a külsőt egyébként Eisenstein rajzolta meg, és szinte félelmetes, hogy a megvalósult karakter mennyire közel áll a rendező által megálmodott külsőhöz.

Nagyon lassan csordogál a történet, és minden nagyon színpadias. Mint láthattuk, Sztálinnál nem lehetett biztosra menni, de ezúttal az első résszel sikerült Eisensteinnek betalálnia. 1946 Január 26-án megkapta a lehető legnagyobb kitüntetést, a Sztálin-díjat. Ekkor már a második rész befejezésén dolgozott. Valamit sejthetett előre, mert naplójában írja is, hogy "kerülőúton elkövetett öngyilkosságra" készül. Majdnem sikerül is, Februárban infarktussal kórházba kerül, épp, hogy be tudja fejezni a vágást. Március 2-án bemutatják az elkészült filmet Sztálinéknak. A vetítés végén a csalódott diktátor így fordult kedvenc csatlósához, Berijához:

Ez nem film, hanem valami rémálom...Iván itt akaratgyenge, képlékeny jellemű, mint egy Hamlet...

És nem csak ebben különbözik a két rész. (Számomra egyébként a második rész sokkal nézhetőbb, érdekesebb volt.) 

050-ivan-the-terrible-theredlist.jpgA képi világ már-már extrém módon képregényszerű, néha dalra fakadnak vagy táncrolni kezdenek a szereplők. Sőt, a fekete-fehér film a vége felé érdekes árnyalatú színesre vált. Míg az USA-ban már szép számmal készültek ekkoriban Technicolor filmek, a ruszkik még nem álltak ilyen jól. A második rész forgatása alatt zsákmányoltak a németektől egy nagy készlet korai színes (AGFA) film-nyersanyagot. Bi-color film volt. Piros és zöld színei voltak csak, a kék teljesen hiányzik. Talán pont emiatt jól belesimulnak a fekete-fehér részekbe ezek a különleges tónusú színes részek. Mindazonáltal a legnagyobb különbség az volt, hogy míg az első részben egy céltudatos, karizmatikus vezetőt láttunk, addig ebben a második részben már egy tépelődő, bizonytalan, zavaros ember van előttünk, sőt bizonyos jelenetekben még váratlan, homoszexualitást sugalló gesztusokat is látunk tőle.  (Érzelmesen, hosszasan simogatja férfiak fejét.) Valószínűleg ez sem nagyon tetszett a nagyvezérnek.

Ez a második rész főként az ellenségekkel való teljes leszámolásról szól. Több helyen olvasható, hogy a film betiltásának az volt az oka, hogy Sztálin rossz néven vette az ő leszámolásaival való párhuzamot. Ebben a párhuzamban egyébként lehetett is valami, mivel a film egyik szereplője szerint Eisenstein azt mondta neki, hogy "Látod, Sztálin sokkal több embert pusztított el, mégsem bánta meg bűneit. Nézze csak meg ezt a filmet, - akkor talán ő is vezekelni akar " - vajon komolyan gondolhatta, hogy egy Sztálin kaliberű bomlott elmét majd pont az ő filmje tesz helyre? 

Mindenesetre én nem hinném, hogy Sztálin magára ismert volna, illetve ha igen, akkor sem vette ezt olyan kritikának, ahogy ezt leegyszerűsítve látják. Eisensteint ugyanis ezúttal sem tartóztatták le, holott ehhez nem is kellett akkoriban különösebb indok. Eisenstein mentorát és példaképét a színházi rendező Meyerholdot nem tudni miért, de kémkedés ürügyén néhány évvel azelőtt kivégezték, előtte hónapokig kínozták, feleségét otthonában halálra késelték. Szóval, ha Sztálin személyes kritikának vette volna ezt a második részt, akkor feltehetően nem ül le Eisensteinnel 1947 Február 24-én, hogy beszélgessenek arról, hogyan lehetne úgy átdolgozni a filmet, hogy az elfogadható legyen Sztálin számára, ahogy már a nyilvánosság előtt is be lehet majd mutatni.  Ezért gondolom, hogy Sztálinnak az volt a fő problémája a filmmel, hogy Iván itt már messze nem az a 'szuperhős' volt, akinek ő látni akarta, hanem egy tépelődő, zavarodott alak. Eisenstein azonban  már nem nagyon foglalkozott a filmmel, és egy év múlva meg is halt. 

Csak évekkel Sztálin és Eisenstein halála után, 1958-ban mutatták be ezt a második részt. 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr6013680816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.02.19. 21:18:17

Ami leginkább megmaradt a filmből két évvel későbbről, az a sakkszerű svéd(?) királyi udvar képe.

Arra is emlékszem, hogy nagyon élettelennek éreztem és nagyon untam, peig elég látványos volt, olyasmi, amivel meg lehet engem fogni.

Kár hogy a szovjet rendezőket nem sikerült átcsábítani Hollywoodba, hogy maradéktalanul megvalósíthassák elképzeléseiket, mint tette az Murnau vagy Lubitsch.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.02.20. 02:41:17

Mondjuk @Liberális Artúr: "Kár hogy a szovjet rendezőket nem sikerült átcsábítani Hollywoodba" - hát mondjuk Eisentsteint pont sikerült átcsábítani, de a jelek szerint nem volt alkalmas arra, hogy együttműködjön velük. A Mexikói project is nagyrészt azon úszott el, hogy képtelen volt a korrekt együttműködésre. Nem tartotta be a megállapodásokat. Rendre túllépte a költségkeretet. Az eredetileg 60 percesre tervezett filmből egy 6 részes gigaproject lett. Amikor a befektetőt szembesíti a rendező, hogy kell még pénz, akkor szegény vagy ad még, vagy elbukta azt amit eddig befektetett. Ebben az esetben egy ideig nyelt és adott a mecénás, aztán amikor (Sztálin sürgetésére) Eisenstein otthagyott csapot-papot, akkor úgy döntött, hogy kiszáll a dologból. Szóval valószínűleg csak Sztálin volt képes arra, hogy megrendszabályozza... illetve a jelek szerint még ő sem annyira. Érdekes, hogy ez az öntörvényű ember hogyan kerülte el, hogy őt is kivégezzék...

Savanyú 2018.02.22. 10:52:31

Bár nem nagyon emlékszem a filmre, azt tudom, hogy az első részt nagyon untam. Egyedül az tudott lekötni, hogy hogyan mutatja be Eisenstein a történelmet a kommunista ideológiájával. Az opricsnyina ábrázolása kissé megmosolyogtató:) Mindenesetre akármennyire is antipatikus számomra Eisenstein politikai gondolkodása, meg kell hagyni, hogy bátor ember volt és nem félt borsot törni Sztálin orra alá, még ha lehet, hogy az nem is értette igazán. Bár ezt nem tudom elképzelni, már szerintem nyilvánvaló az Iván=Sztálin szimbólum.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.02.22. 14:39:20

@Savanyú: Én is úgy gondolom, hogy egyértelmű a Sztálinos felhang. A kérdés, amiben esetleg vitatkoznék, - és ezt a posztban is megemlítettem -, hogy vajon Sztálint az zavarta-e, hogy magára ismert (szerintem nem, hisz számára példakép volt Iván , így miért zavarta volna), vagy pedig az zavarta, hogy kissé zavarodottnak, túlságosan tépelődőnek, és helyenként homoszexuálisnak tűnt az őt ábrázoló figura...

Bátorság: Ezen törtem én is a fejem. Egyrészt hullottak körülötte az emberek, ő látszólag mégsem volt beszarva. Másrészről meg amikor Sztálin utánaüzent Mexikóba, otthagyott csapot-papot... Hát nem tudom...

Savanyú 2018.02.23. 15:28:26

@moodPedro: Mikor megnéztem a filmet és utánaolvastam a történetének, azt nem olvastam, hogy Sztálin parancsára tért haza Eisenstein. Igen ez azért árnyékolja a személyiségét. Nem tudom, hogy te olvastad-e a naplóját és onnan idéztél vagy csak azt a részletet találtad valahol, mindenesetre lehet egyszer mélyebben elmerülök benne, főleg a hazatérése utána rész ami izgat.

Amúgy nekem a film zenéje nagyon tetszett, főleg ez a szám: youtu.be/gjyr2q0YRVs?t=1028

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.02.23. 15:40:55

@Savanyú: Nem tudom, hogy te olvastad-e a naplóját

Részleteket olvastam belőle. A filmvilág 1989/1 és 2 számaiban hosszasan elemzik ezt a két filmet, illetve a naplójából közölnek részleteket. Online is olvasható, ha esetleg érdekel, de ott nincs illusztráció, ami azért hozzáad a cikkekhez:
www.filmvilag.hu/xereses_aktcikk_c.php?cikk_id=4337
(sőt, most, hogy keresem, a Februári szám online változatából hiányzik a kérdéses cikk, de az első is kifejezetten érdekes)
Hogy a Mexikói sztorit pontosan hol olvastam... bevallom nem tudom... mert elég széles körben utánanéztem a poszt írás előtt...

Zene... hát, ugye nem akárki szerezte... Sajnos nekem egy szinkronos példányhoz volt szerencsém, ami csak annyiban sajnos, hogy ennél a szinkron elnyomot minden mást, a zene sem igazán tudott érvényesülni. Valamit hallottam belőle, de csak éppenhogy...