1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

150. A Palm Beach Történet (The Palm Beach Story) - 1942

2017. december 10. 02:53 - moodPedro

mv5byta2mjuyowitnmmwny00ytc0lwexnwitm2fiymnjnzjlyzi0xkeyxkfqcgdeqxvymjuxode0mdy_v1.jpgUSA (Paramount), 88 perc, ff., angol

Rendező: Preston Sturges

Producer: Paul Jones

Lassan lezárul a screwball comedy-k klasszikus korszaka - a listán előre tekintve legalábbis nem találom több képviselőjét ennek stílusnak. Valójában még volt egy-kettő, de azok nem kerültek be a legjobbak közé.

Igazság szerint nem különösebben bánom. Ezekből a könnyed romantikus vígjátékokból alapvetően két dolgot szoktam hiányolni: a romantikát és a viccességet. 

Romantikát nyilván azért nem nagyon találok ezekben a filmekben, mert a zsáner egyik alapvető jellegzetessége, hogy a férfi-nő főszereplő páros gyakorlatilag végigveszekszi a filmet. A lista első screwball comedy-jében az Ez Történ egy Éjszakában például még csók sem csattan el a főszereplők között.

A humor hiányára nem tudok egyszerű magyarázatot, hiszen úgy egyébként voltak ebben az időszakban bőven olyan filmek, amiken nagyokat tudtam nevetni, de konkrétan a screwball-ok legtöbb esetben nem találták el a nevető szerv-rendszeremet.

Claudette Colbert-et láttuk már az előbb is említett Ez Történt egy Éjszakában. Párja most az a Joel McCrea, aki az előző Preston Sturges filmben (a Sullivan utazásában) is szerepelt. Egyikükben sem érzek különösebb karizmát. 

Ez a film annyiban különbözött a többi screwball-tól, hogy Sturges mintha megszánt volna engem, a fő történetszál mellett azért belecsempészett néhány szereplőt, akik bizony okoztak nekem néhány nevetős percet. Ilyenek volt például a nagyothalló milliárdos, aki nem szereti, ha kiabálnak vele. A vonaton utazó vadászegylet tagjai is óriási fazonok voltak. the-palm-beach-story_czkh5i.jpgA főszereplő páros - mint ahogy az minden második screwball-ban előfordul - házasok, de válni készülnek. A hölgy rájön, hogy talán nem is szereti a férfit, de amiben biztos, hogy anyagilag nem megfelelő partner számára. Így hát elindul Palm Beach felé, hogy megfelelően gazdag férfit találjon magának, aki majd mellesleg segít jelenlegi férje üzletét is beindítani. (Kicsit erőltetett az ötlet, nem?)

A hölgy már a vonaton felkelti egy jómódú férfi érdeklődését, és persze a féltékeny férj is rájön, hogy nem így kellene jövőjüket biztosítani. A feleség így kellemetlen helyzetbe kerül, hiszen az új jelölt mit sem tud a nőt üldöző férjről, a férj viszont nem akarja keresztülhúzni felesége számításait annak akarata ellenére. Így egy darabig eljátsszák, hogy testvérek. 

mv5bzgnjmji4mditnzjlyy00ndi0lwfhnjqtotmwmjvmmjjlnjkzl2ltywdll2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvynje5mjuyotm_v1.jpg

Hogy a feleség végül kit választ, azt persze nem árulom el, és azt sem, hogy milyen vigaszra lelnek azok akik végül hoppon maradnak. Mindenesetre a slusszpoén ezúttal egy nagyon aranyos kis happy end....

Szólj hozzá!

149. Hová Lettél, Drága Völgyünk? (How Green Was My Valley) - 1941

2017. december 06. 22:19 - moodPedro

mv5bywe5ytg5nwetmgqwzc00ntq0lthkotutzta1odyxmtrhywnjxkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_668_1000_al.jpgUSA (Fox), 120 perc, ff., angol

Rendező: John Ford

Producer: Darryl F. Zanuck

Megtekintés előtt érzelmesebb nézőknek javaslom egy kisebb tasak papírzsepi előkészítését. Szükség lehet rá!

Amikor láttam, hogy egy John Ford film következik, akkor már alapból komoly várakozásaim voltak, hiszen benne még egyszer sem csalódtam. Az 1940-es Érik a Gyümölcs nem véletlenül hozott Oscart Ford számára. A Hatosfogat a korszak legjobb westernjei közé tartozik, az 1934-es Priest bíró pedig olyan vígjáték volt, melybe helyenként egész váratlanul olyan drámaian szép jeleneteket komponált Ford, hogy csak néztem.

Egy Wales-i család (Morganék) életének néhány fontos évébe kapunk betekintést. A történet középpontjában Hew, a legkisebb gyermek, egy tíz év körüli fiúcska áll. Ő a mesélő, aki felnőtt korában elhagyni kényszerül a "völgyet", ahol addig élt, és elmeséli fiatalkorának történetét.

mv5bzgfmntu2njytm2ixyy00otgzlwi0njytymm2zjiwyzu4odi1xkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_833_1000_al.jpg

A "drága völgyünk" tulajdonképpen egy bányászfalu valahol Wales-ben. Egy Wales-i író (Richard Llewellyn) regénye alapján készült egyébként a film. Kezdetben eredeti helyszínben gondolkoztak a producerek, de az Európában dúló világháború miatt mégis a Fox filmgyárban épített kültéri díszletek használatára kényszerültek. Mindenesetre nagyon hangulatos kis falut sikerült felépíteni, már-már csodálkozunk, nem ilyen romantikusnak képzelnénk egy bányász falut, pedig állítólag az eredetit próbálták rekonstruálni. Hat hónapig tartott a díszletépítés. Állítólag csak azért nem forgatták színesben ezt a filmet, mert akkor nagyon kiütközött volna a Kaliforniai növényvilág színárnyalatainak a különbözősége a Wales-ihez képest.

Részben egy "coming of age" történetet látunk, azaz a fiú felnőtté válásának folyamatát szemléljük. A műfaj általában az első szerelem bemutatását (is) szokta jelenteni. Ez esetben azonban a regényben szereplő első szexuális élmény pont kimaradt a filmből. Ekkoriban túl prűdek voltak ehhez az amerikaiak. Helyette azt követjük végig, hogy a kisfiú hogy maradt az édesapa egyetlen boldogsága, amikor ilyen-olyan okokból a többi testvér szépen lassan eltávozott a családból.

Persze többé-kevésbé a többi családtag sorsát is érintjük. A Maureen O'Hara által alakított egyetlen lánytestvér például egy gazdag férfihoz megy feleségül. Olyan házba költözik tehát, ahol a szegény bányász rokonokat szinte be sem akarják engedni, mélyen lenézik. Érdekes nézni, hogy a kedves lánytestvérnek, - aki otthon a szülői házban még az édesanyával együtt várta haza a dolgozó fivéreket - vajon van-e elég tartása, vagy ő is a szegényeket lenéző gazdagokhoz idomul... És be meri-e vallani magának, hogy csupán a pénz miatt ment hozzá a gazdag kérőhöz, és igazából mást szeret?011-how-green-was-my-valley-theredlist.jpg

Az 1880 körüli időszakban vagyunk. Furcsa nézni, hogy mennyit változott a világ. Ma már elképzelhetetlen, hogy tíz év körüli fiúk bányában dolgozzanak, akkor ez láthatólag természetes volt. Mint ahogy természetes volt, hogy a tanár vesszővel veri el a rossz magatartású gyerekeket. Ma ezzel nyilván már bekerülne a híradóba és az összes bulvárújságba.

Nagyon erősen tud John Ford hatni a nézőre. Amikor a brutális tanár egyszer nagyon durván elverte szegény hősünket, akkor az édesapa ivócimborái megelégelik, és agyba főbe verik a tanárt. Ez a jelenet olyan remekül van megcsinálva, - és annyira viszketett a tanártól a tenyerem -, hogy részt szerettem volna venni magam is a tanár elagyabugyálásában, és szinte úgy drukkoltam minden egyes tanárnak behúzott jobb egyenesnél, mint amikor a magyar válogatott gólt lő az olaszoknak mondjuk fociban... hm...

018-how-green-was-my-valley-theredlist.jpgKét színészt szeretnék külön is kiemelni. Az egyik a kissrác: Roddy McDowall. Le a kalappal. Szinte akkor is beszélnek a szemei, amikor meg sem szólal. Azon kevés gyerekszínészek egyike, aki felnőttként is sikeres tudott maradni. Azt hiszem találkozunk még vele.

A másik az édesapa: Donald Crisp. Ő azt a kemény fizikai munkást testesíti meg, aki a család vezetője. Aki keményen fogja a fiúkat, és mindent csak a családért tesz. Megérdemelten kapott Oscart az év legjobb férfi mellékszereplőjeként. Az alábbi képen a jobb szélen:

oscars2.jpg

Olyan film volt ez, ami szinte első percében bezárt a világába engem, és nem is eresztett el onnét. Szomorkás, nosztalgikus... Szép...

2 komment
Címkék: film ff USA John Ford

148. Sullivan Utazása (Sullivan's Travels) - 1941

2017. december 04. 00:22 - moodPedro

postermv5bnwvkndk1nwetmzi2nc00mjbmlwjhnjytmde4ndfhyzc2yte1xkeyxkfqcgdeqxvymjuxode0mdy_v1_sy1000_cr0_0_739_1000_al.jpgUSA (Paramount), 90 perc, ff. angol

Rendező: Preston Sturges

Producer: Paul Jones, Buddy G. DeSylva, Preston Sturges

Amikor elkezdtem nézni, eleinte semmi nem utalt rá, hogy ez egy igen fura film lesz. Preston Sturges rendezőtől nemrég láttam a Lady Eve-et ,ami nagyon jó film volt, de mégiscsak egy hagyományos értelemben vett romantikus vígjáték. 

Elolvastam a filmről szóló pár mondatos ajánlót is, amiből kiderült, hogy egy híres rendező a szegénységről szeretne filmet forgatni, ám semmi elképzelése nincs arról, hogy hogyan élnek valóban a szegények. Ezért Mátyás királyként álruhába bújik és elvegyül a szegények között.

Jó ötlet egy fergeteges vígjátékhoz, akár még kalandfilmet is lehet kerekíteni belőle. Ám amit Sturges kihozott belőle, arra nem számítottam. Az egészből egy olyan műfaji keverék lett, ami összetettségében az Aranypolgáron is túl tesz. (Nem csodálkoznék, ha az adta volna az ötletet)

De még mielőtt rátérnék a stíluskavalkád elemzésére, nézzük a két főszereplőt: A híres rendezőt, Sullivan-t Joel McCrea alakítja. Még nem találkoztam vele, holott már a húszas évek óta szerepel filmekben. Női partnere, a nála több, mint egy fejjel alacsonyabb Veronica Lake, aki amikor éppen nincs hajléktalannak fazonírozva, akkor kifejezetten esztétikus hatást kelt a vásznon:

Először azt hittem, hogy vígjátékot fogok látni. Aztán amikor Sullivan megismerkedett a gyönyörű "lánnyal" (nincs neve a filmben) akkor screwball comedy-re módosítottam a várakozásaimat, mivel kettejük könnyed konfliktusai erősen ebbe az irányba mutattak. Aztán egyszer csak átmentünk némafilmbe (!!!) - micsoda nosztalgikus érzés volt ez a pár perc. Nem mondom, hogy visszasírom, hogy csak zene van és semmi más, de előjött az a furcsa hangulat, ami csak a némafilmeket jellemzi. És hirtelen azt vettem észre, hogy már nem is vígjátékban vagyunk. A szegénység realista ábrázolása került a középpontba, hol volt ekkor már a könnyed romantika... A későbbiekben egy másik némafilmes blokk is volt, az meg burleszkes stílusban készült. 

Aztán kicsit átmegyünk bíróságos-tárgyalásos filmbe egy cseppet, majd mintha a majdnem tíz évvel ezelőtti Szökevény vagyok című filmbe csöppentünk volna, egy kényszermunka-telepen találjuk magunkat. És - mint tortán a hab - kerül rá végül dísznek egy gospel-szerű musical blokk.  Ja... és közben még egy Disney rajfilm is színesíti ezt a sokszínű felhozatalt. mv5bmty3nzuwodu4n15bml5banbnxkftztcwnjy1mju4mw_v1_sy1000_cr0_0_1478_1000_al.jpg

Hát... nem volt azonnali közönségsiker, és én is elég bizonytalan vagyok a filmmel kapcsolatban... a szegénységgel kapcsolatos társadalomkritika kicsit elavultan hat, a screwball comedy-k valahogy nem tudnak megfogni, olyan élesek voltak néha a váltások, hogy nem tudtam igazán áthangolódni talán...

Ami (aki) legjobban tetszett, az Veronica Lake volt ezúttal, és be kell valljam, elsősorban nem színészi kvalitásaival fogott meg, inkább ártatlan tekintetével... Ja, érdekességként megjegyzem, hogy a film forgatásakor 6 hónapos terhes volt, amiről állítólag csak a jelmeztervező és a rendező felesége tudott. Azért tartotta titokban, mert félt, ha elárulja, elbukja a szerepet. Hát, le a kalappal, én sosem szúrtam volna ki. Jó, hogy a jelmeztervező sokat tudott ebben segíteni, de akkor is...

 

2 komment