1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

130. A Játékszabály (La Régle du Jeu) - 1939

2017. október 18. 00:32 - moodPedro

mv5bzdjlogu0zgutztbmyi00y2ixlwfjymytowrlntizzwewnmizxkeyxkfqcgdeqxvymjgynjk3mze_v1.jpgFranciaország (Nouvelle Édition Française), 107 perc, ff. francia

Rendező: Jean Renoir

Producer: Claude Renoir

A Renoir nevet legtöbben valószínűleg a festészettel kapcsolják össze magukban, és talán csak a hardcore filmkedvelők tudják, hogy a híres festő fia remek filmeket rendezett. Aki követi az 1001-es lista filmjeit, az már ötödször találkozhat a nevével. A Nagy Ábránd elsöprő sikere után Jean Renoir gondolt egy merészet: unokaöccsével Claude-dal, és három barátjukkal közösen megalapították a Nouvelle Édition Française (NEF) nevű filmstúdiót, hogy azzal a hollywoodi United Artists mintájára független filmeket gyártsanak. Évente kettőt.

És így, a maguk lábára állva Renoir készített egy remek hangulatú, különleges filmet: Egy vidéki francia kastélyban összegyűlik egy úri társaság, - rokonok, barátok - ,hogy egy téli hosszú hétvégén jól érezzék magukat együtt. Vadászgatnak, szórakoznak... megcsalják párjaikat... Kicsit kiszakadnak az egyre biztosabbnak tűnő második világháborút megelőző fojtogató hangulatból.

Ebben a filmben többé kevésbé mindenki megcsal mindenkit, sőt van, aki még a szeretőjét is megcsalja, ha úgy alakul... és ide kívánkozik az, amivel a franciák minden alkalommal meglepnek filmjeikben: ezek a megcsalások náluk úgy jelennek meg, mintha ez a házasság kötelező tartozéka lenne. Aki ebből kimarad, az a kakukktojás. Ezzel a szemléletmóddal ilyen film az 1939-es Hollywoodban el sem készülhetett volna az akkori szigorúan erkölcsös (erkölcs-csősz) cenzúra miatt. Ám a franciáknál - mint látjuk - elkészülhetett, bár hozzá kell tenni, hogy bemutatása után nem sokkal be is tiltották.

- Nem gondolkodtál még azon, hogy milyen jó lenne arabnak lenni?

- Nem. Miért?

- A hárem miatt. Csak a muszlimoknak van elég eszük a tökéletes férfi-nő kapcsolathoz...

Ehhez azonban a nőknek is lenne szavuk... Az alábbi képen csak jelképesen kerül szarv a férj fejére, a filmben azonban a megcsalás annyira természetes, hogy már semmi furcsát nem találunk abban sem, amikor a feleség megbeszéli a férj szeretőjével, hogy a férfival tulajdonképpen az egyetlen baj csak az, hogy dohányzik az ágyban....
012-the-rules-of-the-game-theredlist.jpgA Mezei Kirándulás megtekintése során már elfogott az az érzés, hogy nagyon szeretnék én is ott lenni a társaságban, leheveredni közéjük a kellemes késő nyári napsütésben a mezőn. Renoirnak ebben a filmben is sikerült olyan atmoszférát teremtenie, hogy szinte ott éreztem magam a társasággal együtt. Hallottam a téli erdő zörejeit, éreztem az erdő illatait. 

A korszak Hollywoodi filmjeiben nem láttam még olyan izgalmas kamerakezelést mint ebben a filmben. Szívesen operál a mély fókusszal, amikor az előtérben mozgó alakok mögött a távolban kezd el valami érdekes dolog történni. Majd elkezdjük követni a hátul zajló eseményeket, követjük azokat a szomszédos szobába, ahol egy következő esemény csatlakozik be, és arra váltunk át. A kamera folyton mozog, és ettől izgalmas lesz minden.

Életében először maga Renoir is látható a filmben. Bár eredetileg nem magának, hanem Pierre nevű színész bátyjának szánta Renoir ezt a szerepet, végül maga ugrott be (Jean Renoirt lásd az alábbi képen jobbra). Gyakorlatilag mindenki remek alakítást nyújt a filmben, és azt kell mondanom, hogy a színészként teljesen amatőr Renoir is jól illeszkedik a társulatba. A forgatókönyv egyébként csak vázlatosan volt megírva. A pontos szöveget a színészek improvizációjára bízta a rendező. 004-the-rules-of-the-game-theredlist.jpg

Látszólag mellékszereplő, ám a szálak az ő kezében futnak össze, ami miatt már-már a film legfontosabb szereplőjévé avanzsál. 

A film érdekesen, sokszor humorosan, ám egyáltalán nem alpárian mutatja be hogy hogyan mulatott a "burzsoázia" a második világháborút közvetlen megelőző időszakban, és látjuk az őket kiszolgáló személyzetet, akik jól kiegészítik "gazdáikat". 

Ezek a hosszú beállítások még teljesen szokatlanok voltak akkoriban. A nézők nem is reagáltak túl jól ezekre a szokatlan megoldásokra. A közel 110 perces filmet Renoir le is rövidítette 85 percesre - én gyakorlatilag egy fölösleges percet sem találtam benne - ám a lerövidített változat sem aratott sikert. Csak jó húsz évvel később, szép lassan fedezte fel magának ezt a művet a filmrajongók egyre szélesebb köre. Ebben sokat segített, hogy az 1959-es Velencei filmfesztiválon bemutatták az eredetivel nagyrészt megegyező, rekonstruált változatot, melyet a Franciaország különböző pontjain fellelhető töredékekből raktak össze a film rajongói Renoir segítségével.tumblr_lpz8e6edwe1qebry0o1_1280.jpg

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr712975290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2017.10.18. 08:37:53

Szeretném jelezni, hogy több mérvadó listán is igen előkelő helyen szerepel a film, szóval elvileg most láttad minden idők egyik legjobbját :) Ennek tükrében mennyire tetszett?

És bocsi, de most hosszú OFF jön:

---

Mivel a következő filmed - ami az utolsó az 1930-as évekből - , nálam nem volt, most szeretném megemlíteni azokat, amik nálam voltak, de nálad kimaradtak:

Megszülettem, de... (Ozu, 1932)
Babaarcú (Green, 1933)
Dr. Mabuse végrendelete (Lang, 1933)
Lange úr vétke (Renoir, 1936)

---

Hogyan értékelnéd az 1930-as éveket mai szemmel és a korábbi évtized némafilmjeinek tükrében?
Mik voltak a kedvenceid?

---

Spoiler az 1940-es évekhez címszavakban:

Aranypolgár - film noir - második világháború - brit propagandafilmek - olasz neorealizmus

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.10.18. 09:07:47

@Liberális Artúr: "Hogyan értékelnéd az 1930-as éveket mai szemmel és a korábbi évtized némafilmjeinek tükrében? Mik voltak a kedvenceid?"

Azzal a megjegyzéssel, hogy az Üvöltő Szelek még valóban vissza van, és abból az 5 percből, amit eddig láttam belőle, simán bekerülhet a kedvencek közé - ezek a filmek voltak kiemelkedően fontosak számomra az 1930-as évekből:

Tabu - leginkább talán az eredeti helyszín (Bora Bora) és az őslakosok szerepeltetése miatt

Mindhárom Busby Berkeley musical - szemet gyönyörködtető koreográfiáikkal, díszleteikkel, fülbemászó dalaikkal.

Mi lesz Holnap? - váratlan volt, hogy erről az egészen különleges filmről még csak nem is hallottam

Stagecoach - kár a szó, remek film

hm... Az a helyzet, hogy legalább a filmek felét felsorolhatnám, amikre kifejezetten jó hangulattal gondolok vissza. Néhány van, ami kicsit szenvedős volt végignézni (pl. a Föld), és most, hogy visszanézem a listát, meglepő, de van 1-2 amivel kapcsolatban arra sem emlékeztem, hogy nagyjából miről szól... (pl. Szeress Ma Éjjel) valószínűleg ezek nem voltak rám túl nagy hatással...

Az 1930-as évek hollywoodi szempontjából kettészakad a szememben (meg nyilván mások szemében is) az 1934 közepe előtti és utáni időszakra, amikor bevezették a filmes cenzúrát. Ezután csak nagyon "erkölcsös" filmek kerülhettek mozikba... és hát nem áll tőlem messze az az életfilozófia, hogy az életben ami jó, az vagy egészségtelen vagy erkölcstelen... szóval a 30-as évek első felének hollywoodi termése összességében sokkal izgalmasabb, mint a kötöttségek igájába kényszerített második fele. Cserébe az európai filmgyártás - leginkább a francia - egyre izgalmasabb produkciókkal örvendeztet bennünket. Kicsit bosszantó is a lista filmjeinek amerikai túlsúlya, amikor a te "hiánylistádból" is jól látszik, hogy néhány európai címnek helye lett volna pár középszerű amerikai helyett....

Végül, hogyan tetszett konkrétan "A Játékszabály"? Nagyon! A teljes listán halvány kékítéssel jelzem is azt a néhány filmet, ami kiemelkedően tetszett. Próbálok szűkmarkúan bánni ezzel a kiemeléssel, hogy tényleg csak azoknak adjam oda, amik különösen hatottak rám. Ez ilyen volt.

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.10.18. 11:12:20

Stella Dallast nem kékítetted be. :) De mindjárt itt vannak a '40-es évek, hatalmas ugrást fogsz szerintem érezni a '30-ashoz képest. Minden sokkal modernebbé válik a noirokkal (kb 50 évvel:) ), ami maga után húzza a többi műfajt is. De odáig még van 10-12 filmed. :)

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.10.18. 11:58:46

@Time Goes By: Izgalmakkal teli várakozással tekintek most már így a 40-es évek elé! Én is sejtem/remélem, hogy ahogy megyünk előre egyre izgalmasabb dolgokba fogok belebotlani. Én valamiért a 60-as éveknél számítottam felpörgésre, de ha már a negyvenes évek is ilyesmivel kecsegtet, akkor juhééé

Stella Dallas: nem tudom, hogy cinikusnak szántad-e a hiányát vagy komolyan a legjobbak közé sorolod. Nekem az volt a véleményem, hogy nagyon jó, de semmiben sem kiugróan jó. Ha neked ezzel ellentétes a véleményed, szívesen olvasnám kommentben. (Persze közben megnézem, lehet, hogy a blogodon is írsz róla)

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2017.10.18. 12:06:50

Csak vicceltem (de nem cinikusan, mert én szeretem) a Stella Dallasszal, függetlenül attól, hogy a maga műfajában (melodráma) az egyik, ha nem a legjobb volt a '30-as években (Hollywoodban).
A '60-as évektől viszont ne várj túl sokat - Hollywood leggyengébb évtizede. Nem vicc. Az európai meg nagyrészt nézhetetlen művész film, és a művészfimet itt most annak nagyon pejoratív értelmében használom. Ha európai, akkor olasz és közvetlenül a háború utáni olasz realizmus a legjobb '45-től. De akárhogy is, mindig a '40-es évekhez térünk vissza. :) A 2. vh utáni időszak elképesztő fejlődést hozott mindenhol. (Kivéve a vakvágányra terelt komcsi országokat)

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2017.10.18. 12:15:41

@Time Goes By: Jaaa. közben leesett... :)
Már olvastam az írásodat , és írtam, hogy nagyon betalált... ez még kevés azonban a kékítéshez, nálam ennél több kell. Sok film van, ami nagyon betalált..
Azt kékítem a saját kritériumom szerint, amit bármikor szívesen újranéznék.

60-as évek... ekkoriban kezdődik az európai B filmes (exploitation/eurotrash) filmek korszaka. Itt akad azért néhány gyöngyszem... bár ezzel a kijelentéssel lehet, hogy nem aratok nagy sikert egy filmművészettel komolyabban foglalkozó műkedvelő szemében... ezek nagy része nyilván föl sem került az 1001-es listára (azért némelyik igen, ld Mondo Cane), ezért az ezekkel való ismerkedésem külön kalandozások tárgya... még az is lehet, hogy indítok egy külön exploitation filmes blogot.... hm...