1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

87. A Sovány Ember (The Thin Man) - 1934

2017. március 06. 17:16 - moodPedro

posterannex_loy_myrna_thin_man_the_01.jpgUSA (MGM) 91 perc, ff., angol

Rendező: W.S. Van Dyke

Producer: Hunt Stromberg

Egy krimi és egy családi vígjáték keresztezéséből jött létre ez a könnyed film. Talán elsőre furcsának hangzik egy krimivel kapcsolatban, de - bár több gyilkosság is előfordul - mégsem rágjuk igazán le a körmünket, sőt, szinte azt is mondhatnám, hogy lényegtelen, ki volt a gyilkos. "Nem a cél a lényeg, hanem az út maga", mondják a keleti bölcsek, és ez nagyon igaz erre a filmre is. Ami kiemelkedő, az a főszerepet játszó páros remek összhangja.

A férfi (William Powell) egy detektívet alakít, aki már nem gyakorolja hivatását, mivel felesége (Myrna Loy) olyan gazdag, hogy a továbbiakban nem volt szüksége a pénzkereset eme formájára. De most - egy izgalmasnak ígérkező ügy kedvéért - kedvtelésből visszavedlik nyomozóvá.

A két színész remekül hozza a középkorú házaspárt, akik még mindig odavannak egymásért, de egyáltalán nem negédesen, hanem szerethetően, csipkelődve. Olyan jó a kémia közöttük a vásznon, hogy a Sztankay-Schütz pároshoz hasonlóan rajtuk is ragadt ez a szerep, és végül összesen vagy tizenkét filmben voltak egymás házastársai.

Annyira szerették a nézők ezt a felállást, hogy a film folytatásaiból sorozat kerekedett végül: A Sovány Ember, A Sovány Ember Után, Még Egy Sovány Ember, A Sovány Ember Árnyéka, A Sovány Ember Hazatér, A Sovány Ember Dala... ez összesen hat, ehhez jött még másik hat film kettejük főszereplésével.

Valóban imádni valóak együtt. És a remek összhangnak a jelek szerint megvolt az alapja. A férfi főszereplő, William Powell szinte az egekbe magasztalja a színésznőt: "Amikor közös jelentünk volt, nem foglalkoztunk a technikával, a kamerákkal vagy a mikrofonokkal. Nem színészkedtünk. Tökéletes harmóniában voltunk mi ketten. Myrna esetében, ellentétben a legtöbb színésznővel, akik főleg magukkal foglalkoznak, úgy érzed, hogy valóban figyel arra amit a jelenetben mondasz. Tehetsége van ahhoz, hogy a legjobbat hozza ki belőled!"

Hát ez már-már felér egy vallomással. Mindenesetre közös jeleneteikben láthatóan tényleg lubickolnak. Persze a remek játékhoz kellett megfelelő forgatókönyv is. Az, hogy ilyen jól érezték magukat a bőrükben, talán annak is köszönhető, hogy egy házaspár írta a jeleneteket, akik feltehetően képben voltak azzal kapcsolatban, hogy hogy működik egy vidám házasság.

Hogy a bűnügyi szálat is megemlítsem: az utolsó negyedóra igazi klasszikus befejezést ígér. Méghozzá abban a formában, ahogy azt Agatha Christie-nél megszoktuk. A detektív egy vacsorára hívja meg mindazokat, akik szóba jöhetnek a gyilkosságok elkövetésével, és a vacsora programja lesz többek között a gyilkos meggyanúsítása. Mindez pedig úgy, hogy detektívünknek - saját bevallása szerint - a vacsora elején még fogalma sincs, hogy ki a gyilkos. (Alább az első kép egy forgatási fotó erről a záró-jelenetről)

A detektív sok alkoholt iszik a filmben. Mit iszik... vedel. Valaki megszámolta, és állítólag 21 pohár gin-t iszik meg a film során... ennek én nem jártam utána, de valóban , talán nincs is olyan jelenet, ahol ne inna meg több kevesebb italt. Ettől persze mindig jó kedélyű, kapatos, de soha nem részeg. Mindig csak annyira, hogy az jól áll neki. 

Ez az utolsó film itt az 1001-es listán, ami a pre-code időszakban jelent meg. 1934 Július 1-én teljes szigorával életbe lépett az úgynevezett Hayes-kódex, mely pontosan megszabta, hogy mi jelenhet meg a vásznon az USÁ-ban, és mi nem.

Csak ízelítőül néhány dolog, ami akkor sem kerülhetett ábrázolásra, ha adott esetben "erkölcsileg megfelelő" szövegkörnyezetbe kerül. (magyarul pl. a bűnt elítélően kezelik):

  • istenkáromlás
  • valós vagy sejtetett(!) meztelenség (akár egy sziluett sem)
  • drogkereskedés
  • perverzió
  • emberkereskedelem
  • fehér és feketék közötti szexuális kapcsolat (na ez külön érdekes, még akkor is, ha tudjuk, hogy törvényes szegregáció volt az USA sok államában)
  • szexuális úton terjedő betegségek
  • gyermekszülés
  • stb.

Ezen kívül végeláthatatlan listája volt azoknak a dolgoknak, amelyeket csak nagy körültekintéssel lehetett ábrázolni, óvatosan figyelve arra, hogy hogyan és milyen környezetben jelennek meg. Például lehetett csókolózást mutatni, de csak körültekintéssel, "jó ízléssel". 

Föl kell tehát készülnünk, hogy az 1001-es lista elkövetkező évtizedeinek USA filmtermése a termése egy erősen idealizált világot fog ábrázolni, ahol a rossz elnyeri büntetését, a jó meg a jutalmát. Mindez tart nagyjából 1968-ig, amikor a Hays-kód szerepét átvette a korhatár-besorolás, és megint lehetett ábrázolni szinte mindent, természetesen a megfelelő besorolás mellett.

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Ehhez a filmhez sajnos nem találtam működő stream-et. Ha te tudsz ilyenről, küldd el légyszíves, és felteszem!

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr6012316197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.