1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz


126. Elfújta a Szél (Gone with the Wind) - 1939

2017. szeptember 19. 23:52 - moodPedro

mv5bywqwowvkmgitmdu2yy00yjizlwjkmjetnmvkzje3mjmwyzezxkeyxkfqcgdeqxvynju0otq0oty_v1_sy1000_cr0_0_652_1000_al.jpgUSA (Selznick Intl. Pictures), 234 perc, Technicolor, angol

Rendező: George Cukor, Victor Fleming és Sam Wood

Producer: David O. Selznick

Ha megnézzük a filmek összbevételeinek jelenértékesített top-listáját, akkor bizony ezt a filmet fogjuk ott találni az első helyen! (Második az Avatar, harmadik a Csillagok Háborúja).

És ez különösen annak a fényében meglepő, hogy nem egy nagy stúdió nevéhez kötődik a film, hanem a kis, független Selznick International Pictures-höz, melyet 1935-ben alapított a korábban az MGM-ben, a Paramountban és az RKO-ban is producerkedő David O Selznick. 

Az volt a filozófiája, hogy a film-business-ben kétféleképpen lehet jó profitot csinálni: nagyon olcsó filmekkel vagy nagyon drága minőségi filmekkel. Ő ezt az utóbbi utat választotta, és ez meg is látszik ezen a filmen.

Közel 4 órás játékidejével kicsit hosszúnak tűnhet elsőre, de többé-kevésbé az elejétől a végéig sikerült fenntartania az érdeklődésemet... úgy érzem, most már készen állok a 7 és fél órás Sátántangó megtekintésére is... (attól még messze járunk, majd 1994-nél jön el az ideje)

A Technicolor önmagában is szemet gyönyörködtető, de a készítőknek a színes filmek eme igen korai időszakában is sikerült olyan mélységig kihasználni a nyersanyag nyújtotta lehetőségeket, hogy libabőrös voltam esetenként a gyönyörű képektől. Le a kalappal, hogy nemegyszer meg merték csinálni, hogy a témát alul-világították, így annak szinte csak a kontúrja látszott, a háttér meg egészen elképesztő, vad színekben pompázott. Láttunk persze már ilyesmit (fekete - fehérben) mondjuk a német impresszionistáknál is, na de ezekkel a szinte ecsettel festett hátterekkel szintet ugrott a dolog.

Az amerikai polgárháború kezdete előtt csatlakozunk be a történet folyásába - a film határozottan nosztalgikus képet fest a déli államokról. Ez a nézőpont kockázatosnak is tűnhetett volna, hiszen - mint tudjuk - az északiak nyertek, és ezzel bukott a déli rabszolgatartó-ültetvényes életforma... azt elfújta a szél a film címe szerint...  Érdekes, Griffith is hasonló témában aratta legnagyobb sikerét (The Birth of a Nation), és az a közel 25 évvel ezelőtt készült film is hasonlóan dél-párti volt.

Végtelenül túlzó leegyszerűsítés a polgárháború kitörését a rabszolgatartással kapcsolatos különböző álláspontokkal magyarázni. Ebbe most ne is menjünk bele. Tény viszont, hogy az északiak , akik elítélték a rabszolgatartást, mellesleg maguk nem, hogy nem tartottak rabszolgát, de a feketéket nem is látták szívesen északi államaikban. A felszabadítandó rabszolgák sorsának jövőbeli megoldását még az északiak vezetője, Lincoln elnök is úgy képzelte megoldani, hogy a felszabadított rabszolgákat Afrikába illetve egy Panamán létrehozandó rezervátumba költöztessék, mert a feketék és fehérek együttélését nem tartotta kívánatosnak. Ne feledjük, ekkoriban a rabszolgák már szinte mind helyben született emberek voltak, és semmi kötődésük nem volt Afrikához. 

Ezzel szemben - mint ahogy a filmben jól látszik - a rabszolga-tartó déliek nagyon jól megvoltak a feketékkel. A legtöbb helyen gyakorlatilag családtagként kezelték őket. Családonként - jellemzően - volt legalább 1-2 rabszolga, akik besegítettek a gazdálkodásnál, illetve a ház körüli munkákban vagy a gyereknevelésben. A rabszolgákat rendszeresen félholtra kínzó ültetvényesek szerintem inkább az extrém kivételt képviselhették. Józan ésszel belegondolva; akinek olyan "használati eszköze" volt, mint egy rabszolga, annak egyáltalán nem állt érdekében, hogy azok permanens módon sérültek (és munkaképtelenek) legyenek a korbácsolások vagy a rossz körülmények miatt. 

A képen látható fekete bőrű Hattie McDaniel történelmet írt azzal, hogy első afro-amerikai színésznőként Oscart kapott a film női mellékszereplőjeként. Ő Mammy-t a történet fő sodrában szereplő O'Hara család egyik rabszolgáját alakítja, aki amolyan háztartási mindenesként a család legfőbb támasza. 

Ha már Oscar-díjaknál tartunk: Összesen 13 jelölést kapott a film, melyből 8-at meg is nyert. És, hogy kerek legyen a szám, kapott még két különdíjat is. Legjobb női fő- és mellékszereplő, rendező, forgatókönyv, operatőr, díszlettervező, vágó, és magát a legjobb filmnek járó díjat is besöpörte. A két különdíj - melyekre nincsenek nevezettek, csak egy díjazott, az is csak abban az évben , amelyikben arra méltó személyt találnak - : William Cameron Menzies a színekkel kapcsolatos különleges hatások miatt, és R.D Musgrave a filmes eszközök összehangolt működtetésének úttörő alkalmazása miatt.

Bár az Oscar átadásokat csak az ötvenes évek közepétől kezdték el tévében közvetíteni, erről a díjátadóról készítettek egy rövidfilmet. Annak, aki nyomon követte 1939 filmtermését, nagyon érdekes lehet megnézni, hogy mennyivel családiasabbak voltak még akkoriban ezek a rendezvények.

Összesen tehát 10 szobrot is kapott a film - egy szobor hiánya viszont különösen fájó volt valakinek. Sokan a mai napig keresik a magyarázatot, hogy Clark Gable vajon miért nem nyert? - a film egyik legerősebb alakítását nyújtja, szerintem megkaphatta volna... egyesek azzal magyarázzák az Oscar hiányát, hogy Gable annyira természetesen adta elő ezt a szerepet, hogy úgy tűnt, nem is igazán színészkedik, ő ilyen...

Egy színész számára végül is ez a legnagyobb dicséret ...feltehetően az arany szobrot is örömmel bezsebelte volna.

A másik főszereplő, a Scarlet-et alakító Vivien Leigh is nagyon jó választásnak bizonyult. Angol származású, otthon már ismert, de világszerte - így Amerikában is - gyakorlatilag ismeretlen volt ez előtt a film előtt. Jó nevű hollywoodi színésznőket ütött ki a szerep iránti versenyben. Szép nő volt, amit ő maga sokszor hátrányként élt meg, hiszen tapasztalatai szerint a szép nőkről gyakran feltételezték, hogy gyenge színészek, mivel megjelenésük miatt nem kényszerülnek rá, hogy szakmailag is maradandót nyújtsanak. Látva a filmet, tényleg nehéz elképzelni nála jobb választást. Benne pont megvan az a vadóc jelleg, ami ennek a szerepnek az alapja. Ugyanakkor érzelmek viszonylag szélesebb spektrumának megjelenítése sem okozott neki különösebb problémát.

A film közel négy órás, amiből több mint 12 perc szünet. Igen, furcsa, de a mozi 2 és fél perc zenés nyitánnyal indul, majd a film felénél van 5 és fél perc (!) zenés szünet, a végén pedig több, mint négy perc exit music. Mindezek alatt állókép. Furcsa próbálkozás, eddig ilyet még nem láttam, és hosszútávon - mint tudjuk - nem maradt meg. Mindenesetre a középső szünet jól tagolja két részre a filmet. Kevésbé türelmes emberek akár két estére is bonthatják a megtekintést. Kicsit hangulatilag is különbözik a két rész.

Az első rész közvetlenül a polgárháború kitörése előtt kezdődik, és annak végén, a déliek vereségével zárul. Olyan katartikus lezárást produkál a szünet előtt Vivien Leigh, ami tökéletes ahhoz, hogy (másnap) újult erővel várjuk a folytatást. Ez a rész bővelkedik látványos nagyjelenetekben. Az "Atlantai tűzvész" például akkora volt, hogy a stúdió környékéről többen értesítették a tűzoltóságot, mert azt hitték, hogy a szomszédos MGM stúdió ég. Valóban égett jó néhány régi díszlet, de ez megtervezett volt. Többek között az 1933-as King Kong koponyaszigetes díszletei égtek hatalmas lángokkal. Ez volt egyébként a legelső leforgatott jelenet a filmhez. Scarlet szerepére Vivien Leigh állítólag még ki sem volt választva, helyette egy statiszta szerepel ezeken a totálokon. A régi díszleteket pedig azért volt hasznos felhasználni a tűzvészhez, mert kellett a hely a film díszleteinek felépítéséhez. Ez a helyszín konkrétan a Tara nevű ültetvény díszleteinek adott helyet a későbbiekben.

fire-of-atlanta-gone-with-the-wind.jpg

Egy másik jelenetnél a sebesültek ápolásához sem sajnálták a pénzt statisztákra...

Az Elfújta a Szél elsősorban nem háborús film, bár az első részben tényleg komoly szerepe van a polgárháborúnak. Leginkább szerelmes film a bonyodalmasabb fajtából. Vagy éppen családregény, mely 12 évet ölel fel.

Nem csak Scarlet (Vivien Leigh) és Rhett Butler (Clark Gable) mindvégig kérdéses szerelméről szól, a szálak folyamatosan kuszálódnak, néha már nem is egyértelmű, hogy valójában ki kit szeret, talán még maguk a karakterek sem tudják. 

Biztosra csak Melanie (Olivia de Havilland) esetében lehetünk. Az ő tisztasága megkérdőjelezhetetlen marad mindvégig. Mondtam már, hogy de Havilland kisasszony eme poszt megírásakor 102 éves, és Párizsban él nem messze a Diadalívtől? Belegondolni is varázslatos...

Talán végezetül még arra illene magyarázatot adni, hogy miért van három név is felsorolva rendezőként. Nos, George Cukor vágott bele a filmbe. Ő már többször is dolgozott együtt Selznick-kel. Most mégsem ment jól az együttműködés. Mondják azt is, hogy valójában Clark Gable utálta ki a rendezőt. Csere lett tehát a dologból: jött Victor Fleming, aki az Ózzal is kalandozott ebben az évben a színes filmek világában. A film feltehetőleg nagyobb részt az ő munkáját dicséri, az Oscart is ő kapta rendezőként. Menet közben azonban idegösszeomlást kapott, ezért van ott Sam Wood neve is, aki besegített a befejezésnél.

 

És az ígért összefoglaló az 1940-es Oscar átadásról, melyen az 1939-es filmeket díjazták:

1 komment

123. Óz, a Csodák Csodája (The Wizzard of Oz) - 1939

2017. szeptember 03. 05:29 - moodPedro

mv5bnjuymtc4mdexmv5bml5banbnxkftztgwndg0ndiwmje_v1_sy1000_cr0_0_670_1000_al.jpgUSA (MGM), 102 perc, Technicolor, angol

Rendező: Victor Fleming

Producer: Mervyn LeRoy, Arthur Freed

Judy Garland ezzel a filmmel lett igazán népszerű, és ezt a sikert sajnos nem is nagyon sikerült felülmúlnia a későbbiekben.

Az 1900-ban megjelent "Óz a Nagy Varázsló" / "The Wonderful Wizard of Oz" című L. Frank Baum könyv adja a film alapját. Baum könyve egyébként olyan sikeres lett néhány év alatt, hogy négy év után kénytelen volt más regények helyett visszatérni az Óz világához. A hatodik Óz világáról szóló kötetet lezárásként szánta, de a rajongók követelése miatt, és mert más könyvei nem lettek túl sikeresek, végül 14 kötetes lett az Óz birodalomról szóló mesevilág. 

A filmben látható történet csak az első könyvet fedi le, így aki szeretne mélyebben megmártózni ebben a különleges mesevilágban, annak lehet, hogy érdemes beszerezni a többi kötetet. Egy olyan részletesen felépített világot kreált Baum, mint például a Trónok harca világa, saját térképpel, népekkel és uralkodókkal. Az alábbi térképen - mely Baum saját illusztrációja - látható ennek a birodalomnak a központi része. A teljes kánonban vannak külső területek is, de számunkra most ez is elég, hiszen Dorothy-ék ezen a belső területen mozognak.

map-of-oz.jpg

Rögtön meg kell említenem, hogy a térkép hibás, és csak találgatások léteznek arról, hogy ez a hiba szándékos-e vagy véletlen: Bár az égtájak jól vannak jelölve a jobb felső részen, a keleti és nyugati birodalmak felcserélve szerepelnek a térképen. A kék lenne a Keleti Boszorkány területe (ahol kereszt jelöli Dorothy házának földet érését), a sárga pedig a Nyugati Boszorkány birodalma lenne. Középen pedig Smaragdváros, ahol az uralkodó él. Oz birodalmát egyébként egy Ozma nevű hercegnő irányítja, akiről szó sem esik a filmben, ahogy az Északi Boszorkányról sem tudunk meg semmit... na de mi elsősorban a filmmel fogunk most foglalkozni.

Kezdésnek feltettem néhány színes fotót, hogy jelezhessem: a film nagy része gyönyörű technicolor-ban élvezhető. Legalábbis amikor Óz birodalmában - és egyben Dorothy álmában - vagyunk, akkor színes a film, amikor Kansas-ben akkor pedig szépia árnyalatú monokróm. Ez mindjárt egy különbség is a könyvhöz képest, melyben Dorothy-t valóban elrepíti a forgószél, a filmben mindezt csak álmodja. A valóságot és az álmot nagyon ötletesen választották el a színes és a monokróm részekkel. Azért hívom föl erre külön a figyelmet, mert én stage fotókkal (forgatáson készült fotókkal) szeretem illusztrálni a posztjaimat,  amik viszont jellemzően fekete-fehérek. Ilyenek:

Kansas-ből indulunk Dorothy-val, akit a cuki 15 éves Judy Garland alakít. Rövid ideig időzünk csak itt, de arra mindenképpen jut idő, hogy Garland elénekelje a film legszebb dalát, ezzel megadva az alaphangot a filmnek: Lefogadnám, hogy sokan ismerik ezt a dalt (akár más előadótól is) és nem tudják, hogy melyik filmből való. Engem nagyon megfog Garland kifejezetten visszafogott, mégis mélyen érzelmes előadásmódja. Ez a dal szerintem egyébként is kiemelkedik a film összes dala közül. Meg is kapta érte az Oscart. Érdekes módon a film egyébként két zenei Oscart kapott: egyet a legjobb dalért egyet pedig általánosan a legjobb zenéért. 

Judy Garland pedig kapott is Oscart meg nem is: bár legjobb színésznőnek nem is jelölték, a zsűri adott neki egy különdíjat "Fiatalkorú színésznőként nyújtott kiemelkedő alakításaiért". Ezzel egyébként két filmjéért jutalmazták egyszerre: az Ózért és a listán kettővel ezelőtt említett Nem gyerekjáték című filmért. Ő a negyedik volt, aki megkapta ezt a - csak esetenként kiadott - különdíjat, melynek különlegessége, hogy ugyanúgy néz ki, mint a normál Oscar, csak éppen kicsi... van humorérzékük az amcsiknak... (A díjat az a Mickey Roonie adta át, aki egyébként sokszor volt filmbeli partnere ekkoriban)

Elismerem, nagyon csapongok, térjünk hát vissza a filmre: Egy forgószél elrepíti Dorothy-t és kutyáját (Toto-t) házastul Óz birodalmába. Mit ad isten, pont a gonosz keleti boszorkányra pottyan a házikó, így gyakorlatilag mínusz egy boszorkánnyal indít a film. Mint kiderül, a keleti és nyugati boszorkányok gonoszok, - és gyerekkoromban meglepett, - de vannak jó boszorkányok is, az északi és déli ilyenek. A már halott keleti banya birodalmában manók élnek, és ehhez a jelenethez több mint száz valódi törpét alkalmaztak. A stúdióban berendezett díszlet pazar, színesben jön ki igazán a látvány.

Ahhoz, hogy Dorothy hazatérhessen, szüksége van Óz varázslójára, ezért Smaragdvárosba kell mennie, amit a sárga köves úton lehet megközelíteni. Útközben megismerkedik három kedves karakterrel: a Madárijesztővel, a Bádogemberrel és a Félős Oroszlánnal. 

Velük kalandozva, és a gonosz boszorkány elöl menekülve igyekszik tehát Smaragdvárosba, hogy személyesen találkozzon a Nagy Varázslóval. Ennél többet nem árulok el a történetből, mert van azért néhány meglepetés.

Alapvetően persze egy kedves meséről van szó, gyerekként nagyon tetszett, de most felnőtt fejjel újranézve sem untam egyetlen percét sem. Nem rosszak a dalok (a szivárványos kifejezetten ütős), Judy Garland megint csak cukiságbomba, a történet pedig nemcsak kedves, de helyenként nem várt fordulattal is szolgál.

5 komment

114. Robin Hood (The Adventures of Robin Hood) - 1938

2017. július 11. 01:20 - moodPedro

mv5byjzjotu3mtmtytm5ys00yjzmlthmnmmtodcwotm1nmrimwm2xkeyxkfqcgdeqxvynjc1ntyymjg_v1_sy1000_sx674_al.jpgUSA (Warner), 102 perc, Technicolor, angol

Rendező: Michael Curtiz, William Keighley

Producer: Henry Blanke, Hal B. Wallis

Ezzel a filmmel kapcsolatban az a furcsaság mondható el, hogy míg az 1001-es lista eddigi filmjei nagyrészt fekete-fehérek voltak, és most színes megjelenítőkön nézem őket, addig ez a film színes, és gyerekkoromban fekete-fehér tévén láttam először. Bizony akkor nagyon tetszett, imádtam, hogy sokat kardoznak benne. Gyerekként persze egyáltalán nem zavartak a bugyuta fordulatok.

Most viszont erősen kötelező jelleggel ültem le újra megnézni ezt a Kertész Mihály (Michael Curtiz) által rendezett filmet. Legnagyobb erénye a gyönyörű, élénk színekben pompázó technicolor, mely olyan szépen van felújítva, hogy az 1938-as mozilátogatók sem láthatták szebben ez a filmet. 

Bár a közelmúltban látott Hófehérke és a Hét Törpe is technicolor, azért 1938-ban ez még egyáltalán nem volt mindennapos. Még hosszú-hosszú ideig csak jellemzően a musicaleket, a rajzfilmeket és a Robin Hood-hoz hasonló látványos kosztümös filmeket készítették Technicolor-ban.

lobbymv5boduxyzm3yzktmzvkos00mtcwlwi2nwytnze5mgrhn2jlzjnkl2ltywdlxkeyxkfqcgdeqxvynzc5njm0na_v1.jpgA továbbiakban - szokásom szerint - forgatáson készült fotókat használok illusztrációként, melyek fekete-fehérek, még akkor is, ha maga a film színes. Amerikában ez idő tájt 11 Technicolor kamera létezett (nagyon drágák voltak), és ez a produkció a teljes arzenált igénybe vette. Egyébként ez a film volt a Warner addig készült legdrágább filmje. Kb. 2 millió dollárba került. Nem mellesleg sok pénzt is hozott!

Be kell vallanom, Errol Flynn nem tartozik a kedvenceim közé. Annyira, hogy - most, felnőttként - én bizony nem Robin Hood-nak drukkoltam, hanem a gonosz Sir Guy of Gisbourne-nak, akinek hidegvérű népnyúzója még mindig szimpatikusabb volt a pökhendi és állandóan okoskodó felkelőnél. Bevallom, Errol Flynn korabeli népszerűsége számomra talány. 

mv5bnjm3njqzmtg4m15bml5banbnxkftztcwmtg3ndgymw_v1_sy1000_cr0_0_1323_1000_al.jpgNehogy elfeledkezzünk a női főszereplőről, Olivia de Havilandról, - akiről amíg tehetem mindig meg fogom említeni, hogy ezen poszt írásakor is még köztünk van (Július 1-én volt 101 éves!). Még fogunk vele találkozni. (Elfújta a Szél pld.)

Robin Hood története valós történelmi személyiségek jelenlétében zajlik. Oroszlánszívű Richárd - aki a folklórban igazságos királyként maradt fenn - valójában tízéves uralkodása alatt alig fél évet töltött Angliában, mivel idejét vagy Franciaországi birtokain, vagy  Keresztes-hadjáratban töltött kalandozásokkal töltötte a közel keleten. Öccse, János herceg alattomos és gonosz trónbitorlóként jelenik meg ebben a történetben és egyéb mondákban-mesékben is, holott ezt a vádat semmilyen valós tény nem alapozza meg, sőt, "Puhakardú János"-nak hívták, és ő volt az, akitől a Magna Charta-t is kikényszerítették. mv5bnti4mjbmyjetnzlmns00ywq4ltkzzgqtndkynmzmy2myzwuyxkeyxkfqcgdeqxvymdi2ndg0nq_v1_sy1000_cr0_0_812_1000_al.jpg

A film elnyerte a díszletért és a filmzenéért járó Oscarokat.

3 komment

110. Hófehérke és a Hét Törpe (Snow White and the Seven Dwarfs) - 1937

2017. június 23. 18:10 - moodPedro

mv5bymewyzkxmjgtngy3ni00zdixlwiyzmitmmzhnmjjn2vky2m5xkeyxkfqcgdeqxvymduyotuynq_v1_sy1000_cr0_0_670_1000_al.jpgUSA (Walt Disney), 84 perc, Technicolor, angol

Rendező: Walt Disney

Producer: Walt Disney

Gondolta  valaki, hogy Disney Hófehérkéje már 80 éves?

Pedig ennyi... 1937-ben született. 

A listán ez az első film, amivel kapcsolatban egészen biztos vagyok, hogy szinte mindenki látta, ezért a sztoriba ezúttal nem nagyon fogok belemenni, de a filmmel, és annak készítésével kapcsolatban összeszedtem jó néhány izgalmas dolgot, amiről talán alig valaki hallott.

Például ki gondolta volna, hogy 1916-ban már készült egy némafilmes Hófehérke, élő szereplős változatban, amit Walt Disney is látott még újságkihordó korában, Kansas Cityben? 

1934-ben, amikor Disney elkezdett dolgozni a filmen, Miki Egér, Donald Kacsa és Pluto már léteztek. Ők azonban mind rövid animációs filmek szereplői voltak. Walt azonban úgy gondolta, hogy ha igazán komoly bevételt akar elérni, akkor egész estés filmet kell készítenie. Mindenki őrültnek gondolta, még a családon belül is próbálták lebeszélni erről. Ki ülne végig egy másfél órás rajzfilmet? - kérdezték. Walt azonban hajthatatlan volt. A rajzolókat elhívta egy vacsorára a stúdió melletti étterembe, majd visszamentek a hangfelvevőbe, maga köré ültette a csapatot, és előadta nekik a nagy tervet.

Azt gondolhatnánk, hogy Walt remek rajzoló volt. Nos, tudott rajzolni, de nem volt kiemelkedően jó. Viszont zseni volt. És emellett fantasztikus színész is volt. A fejében levő karaktereket olyan jól el tudta játszani, hogy a rajzolói pontosan tudták, hogy mit vár tőlük Walt. 

Fontos volt Walt számára, hogy a hét törpe mindegyikének egyéni karaktere legyen. Ezt azzal is hangsúlyozta, hogy a meghatározó karakterjegyeikről kapták nevüket: Vidor, Tudor, Szundi, Hapci, Szende, Morgó és Kuka.

horiz1.jpg

Ketten így is kiemelkednek a többiek közül, akiket szerintem még a felnőttek is azonnal felismernek: Morgó és Kuka. Morgó, aki megállás nélkül zsörtölődik, de a film végére azért kiderül, hogy neki is hatalmas szíve van. A másik, talán a legcukibb, aki külsőre is nagyon különbözik a másik hat törpétől: az esetlen, és imádni valóan aranyos Kuka.

A törpék animálása hasonlított a Miki-egérnél és társainál megszokott, már kialakult karikatúra-szerű, rajzfilmes stílusra. A további emberek (Hófehérke, Királynő, Herceg, Vadász) megjelenítése azonban komoly kihívás elé állította a stúdiót. Szerették volna realisztikusan ábrázolni őket, ám ez sokkal nehezebb feladat volt, mint ahogy elsőre gondolnánk. Ilyet eddig nem csináltak. Tesztfilmként készítettek egy közel 10 perces filmet, melyben "Perszepóné, a tavasz istennője" szerepel. Az eredmény nem volt túl meggyőző. Walt ezúttal sem vesztette el kedvét. Rájött, hogy úgy tudnak igazán realisztikusan embert animálni, ha először élő szereplővel felveszik az adott mozdulatsort, majd kockáról kockára lerajzolják a felvétel képeit. (A mozifilm 24 képkockát tartalmaz másodpercenként.) Így lett hófehérke modellje Marjorie Belcher. Tulajdonképpen kezdhettem volna úgy is ezt a posztot, hogy Hófehérke 97 éves. Hiszen az említett modell - aki egyébként Merge Champion néven lett híres táncos és koreográfus a későbbiekben - a mai napig él Los Angelesben.

o-marge-champion-1.jpgA Hófehérke és a Hét Törpe színes volt (Technicolor), mint ahogy Disney filmjei ekkoriban már rendre színesek voltak. De látványvilága azért mondható igazán újszerűnek, mert multiplán kamerát használtak. Ez annyit jelent, hogy a különböző távolságot ábrázoló látósíkok (égbolt, távoli fák, közeli szereplő) külön rétegekre kerültek felfestésre, és ezeknek a rétegeknek különböző mértékű mozgatása valóságosnak ható térbeli érzetet keltett. Mindezt az alábbi fotón is látható hatalmas szerkezet tetejére szerelt lefelé néző kamera rögzítette. 1989-ig ezzel a módszerrel készültek a Disney rajzfilmek.

20110320-multiplane-camera.jpg

Walt Disney 500.000 dollárt irányozott elő a produkció költségeire, de végül háromszor ennyire volt szükség. Két és fél évig tartott a film készítése, mely lekötötte a stúdió legjobb rajzolóit. Emellett persze szükség volt a rövidfilmek gyártására is, hogy a stúdió napi működése biztosított legyen. Még így is többször bank-kölcsönhöz kellett folyamodnia a film elkészültéig. Egyre erősödtek a negatív hangok. Sokan a Disney közelgő nagy bukásáról pletykáltak. Egyre nehezebben ment a film befejezése. Már nem sok hiányzott a filmhez, de szükség volt még egy utolsó nagy kölcsönre. A bankár, aki a hiteleket engedélyezte, már csak úgy volt hajlandó jóváhagyni ezt a kölcsönt, ha megmutatják neki a készülő filmet. Walt nagyon nem rajongott az ötletért, de nem volt mit tenni. Így hát összefűzték a már kész részeket a hiányzó részek állóképes vázlataival, és a bankár Walttal kettesben megnézte a félkész anyagot a vetítő-teremben. Walt töltötte ki a hiányzó részeket a maga látványos előadásával.

Lement a film, Walt várta a reakciót. A bankár komótosan fölállt, kifelé menet érdeklődött a családról, Walt egészségéről, mindenről beszéltek, csak a látottakról nem szólt egy szót sem az üzletember. Walt kezdett idegeskedni. A bankár beült az autójába, beindította a motort, majd kihajolt az ablakon, és mintegy mellékesen megjegyezte:

"Walt, ezzel a filmmel egy vagyont fog keresni..."

Megvolt tehát a kölcsön. Így elhárult az akadály a film elkészítése elöl, mely 1937 December 21-én bemutatásra került, és sikere gyakorlatilag minden előzetes várakozást felül múlt.

snow-white-and-the-seven-dwarfs_1e9c75.jpgKisgyerekként nézve a rajzfilmek is ugyanolyan hihető világot hoznak létre, mint az élőszereplős filmek. Kislányaim például rettegnek a királynőből átalakult gonosz banyától. Én arra emlékszem, hogy amikor gyerekkoromban láttam a filmet, kicsit mintha szerelmes lettem volna Hófehérkébe. Mindenesetre irigylem azokat a mai gyerekeket, akiknek lehetőségük van elmenni a Disneylandbe, és akár élő Hófehérkével is találkozhatnak. Biztosan hatalmas élmény lehet. Persze a Disneyland egy felnőttet is el tud varázsolni...

back-to-school-moms-livandleen.jpg

8 komment

26. Az Operaház Fantomja (The Phantom of the Opera) - 1925

2016. június 21. 03:33 - moodPedro

poster5_2.jpgUSA (Universal), 92 perc, néma, ff./Technicolor 

Rendező: Rupert Julian

Producer: Carl Laemmle

Hát... én azt hittem, hogy az Operaház Fantomja egy Webber musical. Ezek szerint nem teljesen... azaz nem Webber nyúlt hozzá először.

Láttunk már olyan filmet a listáról, mely több változatban is létezett (pld a Häxen), de ennyi különleges változata egyik filmnek sem volt eddig, mint ennek: eredeti 1925-ös, majd felújított, szinkronos, részben színes, van alternatív befejezés, és - kapaszkodjunk! - van 3D-s változat is! - Nem, nem viccelek, ennek a filmnek egészen véletlenül készült egy 3D-s változata is, amire mindjárt rátérek, de haladjunk sorban!

Eredeti 1925-ös verzió: Gaston Leroux 1910-es novellája alapján készült a film a Universal filmstúdió produkciójaként. Az első tesztvetítés után a stúdió elbocsájtotta a rendezőt (Rupert Julian-t) és a film nagy részét újraforgatta Edward Sedgwick-el. Az eredetileg komoly thriller-nek induló filmet elvitték egy romantikus vígjáték irányába. Azonban ennek a verziónak a tesztvetítése sem alakult jól. Így aztán a stúdió kivette a vígjátéki vonal jó részét, s többségében az első változat felvételei maradtak a filmben. Két teljesen különböző befejezés készült. Eredetileg a Fantom szíve 'megszakad' orgonázás közben és így hal meg. Végül egy sokkal durvább befejezés került be a végső verzióba.
009-the-phantom-of-the-opera-theredlist.jpgA Fantomot Lon Chaney alakítja, akivel kapcsolatban azt érdemes megjegyezni, hogy ő alkotta meg saját maszkját, ami pontosan megfelel az eredeti novellában olvasható leírásnak. A könyv szerint a Fantom születése óta ilyen torz arccal rendelkezik, eltérően a későbbi feldolgozások sav- illetve tűz általi roncsolásától. 

Csak vázlatosan az alapszituáció: A Fantom a Párizsi Operaházban és annak föld alatti kazamatájában tengeti életét. Arcát maszk fedi, senki sem látta még anélkül. Szerelmes az egyik énekesnőbe, akinek azzal próbál imponálni, hogy - akár életek árán is, de - eléri, hogy ő legyen a főszereplő az aktuális előadásban. Végül szegény nyomorult semmilyen erőszaktól nem riad vissza, hogy megszerezze vágyai nőjét. 

A döcögős gyártási folyamat ellenére a film kasszasiker lett. Talán ebben a sikerben szerepe volt az új, akkor még erősen kísérleti stádiumban levő Technicolor eljárásnak is.3-strip_technicolor_camera.jpg

Kétszalagos Technicolor 2-es eljárás: A kamera két fekete-fehér filmtekercsre rögzíti a filmet. Az egyik tekercsre egy piros filteren keresztül, a másikra egy zöld filteren keresztül vetül a fény.  Az így készült két fekete-fehér tekercs közül a zöld filterrel készült filmet narancs-vörösesre, a vörös filterrel készültet pedig kékes-zöldesre tónusozták. Az így keletkezett két tekercset összeragasztották, és kész is lett a színes film. (A fenti kép egy későbbi, un. Technicolor 4-es eljáráshoz használt kamerát ábrázol, de ebben is jól látható, hogy egyszerre több szalag fut a gépben)

Állítólag 17 percnyi ilyen színes anyag volt az eredeti filmben. Ebből kicsivel több, mint 3 perc maradt fent. Így, hogy mostanában nagyon sok fekete-fehér filmet nézek, talán kicsit bele tudom élni magam, hogy milyen lehengerlő lehetett színes filmet látni. Még nekem is szinte elállt a lélegzetem.

phantomtechnicolor.jpg

De ez még nem minden! 1929-ben a Universal úgy döntött, hogy forgat egy második részt A Fantom Visszatér címmel. Ez a terv végül nem valósult meg, mivel a Fantomot alakító Lon Chaney ekkor már az MGM-hez volt leszerződve. Így a korábbi terv helyett úgy döntöttek, hogy kiadják az eredeti filmet hangos változatban.

(hm - ? - !)

Ekkorra ugyanis már divatba jöttek, és szép számmal készültek hangosfilmek. Ehhez újraforgatták a film jó részét azokkal a szereplőkkel, akik elérhetőek voltak. Bizonyos esetekben szinkronizáltak. Sok helyen pedig - főként az opera-előadásnál -  zenei aláfestést alkalmaztak. Ezzel a verzióval is kaszált a stúdió egy szép összeget. - Sajnos ez a film elveszett, csak a hanganyaga van meg, ami az előbb említett részbeni újraforgatás miatt nem párosítható egy-az-egyben a meglevő eredeti verzióval.

De ez még mind semmi a következőhöz képest: 2012-ben valaki észrevette, hogy az eredeti kiadás 35 mm-es meglevő kamera-negatívja és a 16 mm-es otthoni vetítésre szánt eredeti másolatok nem teljesen azonosak. Ennek oka - mint kiderült - az, hogy az eredeti filmet egyszerre KÉT egymás melletti kamerával forgatták. Hogy miért, azt senki nem tudja pontosan (talán biztonsági tartaléknak), mindenesetre így tudtukon kívül leforgatták a filmtörténelem első 3D-s filmjét. Ugyanis térhatású filmet pont így kell forgatni, két egymás melletti kamerával - utánozva a két szemünk elhelyezkedését. Ezzel a rendelkezésre álló anyaggal és a mai technológiával létre tudtak hozni egy 3D-s verziót, aminek a trailer-e itt látható. A térhatáshoz természetesen szükség van egy piros-kék elven működő 3D-s szemüvegre.

 A filmnek van még egy különleges hagyatéka. A történet nagy része a Párizsi Operaházban, illetve az alatta húzódó kínzókamra rendszerben játszódik. Ehhez készítettek egy operaház belsőt, ami filmes díszlettől szokatlan módon betonba épített acélszerkezettel készült.

012-the-phantom-of-the-opera-theredlist.jpg

Mivel ez a díszlet rendkívül masszívnak és tartósnak bizonyult, nem bontották le. Néhány helyen kissé átalakították, és több későbbi produkcióhoz is felhasználták. Egészen a közelmúltig a Universal Studios 28-as soundstage-ében volt felépítve ez a díszlet.

Kellett a hely a stúdió melletti Universal Park (vidámpark) bővítéséhez, ezért 2014-ben lebontották az említett épületet, de a díszleteket sikerült megmenteni, és a tervek szerint valahol olyan helyen fogják fölállítani, ahol az érdeklődők - mint muzeális értéket  a továbbiakban is megtekinthetik.

YOUTUBE - Az eredeti 1925-ös film felújított változata

YOUTUBE - Ez pedig egy érdekes kísérlet arra, hogy az 1930-as hangsávot hogyan próbálták összeboronálni az eredeti 1925-ös filmmel.

Szólj hozzá!