1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

165. Megszállottság (Ossessione) - 1943

2018. január 31. 02:48 - moodPedro

mv5bzmvhztfmntutytvmns00mtayltkzzwitmjm3y2iymzdimza3xkeyxkfqcgdeqxvynjc1ntyymjg_v1_sy999_cr0_0_704_999_al.jpgOlaszország (ICI SA.), 135 perc, ff. olasz

Rendező: Luchino Visconti

Producer: Libero Solaroli

Talán hihetetlennek hangzik, de a 165. filmig kellett várni, hogy egy olasz film is szerepeljen végre a listán. Ami késik, nem múlik: az 50-es évektől a 80-as évek elejéig majd az olasz filmművészet remekművei is jócskán helyet fognak szorítani maguknak az 1001 film között.

Hogy kicsit azért képbe kerüljünk, nézzük nagy vonalakban, hogy mi is a helyzet 1943-ban Olaszországban: A több mint húsz éven át tartó fasizmus legvégén járunk. Néhány hónap múlva a Fasiszta Nagytanács ripsz-ropsz leváltja Mussolinit, sőt, az olasz király mindjárt le is tartóztatja. Az olaszoknak elegük volt a fasizmusból, de mielőtt az "olasz közvélemény" (azaz a vérszomjas tömeg) egy lámpavason fejjel lefelé örök nyugalomra helyezte a Ducét 1945-ben, a németek még kiszabadítják, hogy jó másfél évig elbohóckodjon a Salói Köztársaságban. Erre a bábállamra majd bővebben 1975-ben visszatérünk a Saló avagy - avagy Sodoma 120 napja című bizarr Pasolini film kapcsán.

A fasizmus egyébként eltérően közeli rokonaitól, - úgy mint a nácizmustól és a sztálinizmustól - ideológiájával nem telepedett rá olyan nyomasztóan a művészetekre. Persze készültek fasiszta filmek, de ezek nem voltak olyan jelentősek, mint mondjuk Eisenstein vagy Riefenstahl propagandafilmjei. Mussolini egyébként sem volt annyira totalitárius, mint kortárs diktátorai: nem igazán államosított, nem bolygatta túlságosan a magánérdekeltségeket. 

Sőt, a Duce 1932-ben útjára indította a mai napig is igen jól csengő nevű Velencei filmfesztivált. Támogatta az olasz filmgyártást. A jegyeladás alapú dotálás persze leginkább a népszerű filmeknek kedvezett. 1935-ben kormánya megalapítja a Centro Sperimentale nevű filmes főiskolát. 1937-ben  átadják az állami tulajdonú CineCittá-t. Ebben a stúdióban készült ekkoriban az olasz filmek több mint fele. Ugyanebben az évben elindítják a Bianco e Nero című színvonalas filmes lapot, mely a mai napig működik. Bizonyos törvényi szabályozásnak köszönhetően nem érte meg Hollywoodi filmeket importálni, ami az olasz filmgyártás további erősödéséhez vezetett. Tehát azt lehet mondani, hogy a filmművészet szempontjából nem voltak túl rosszak a körülmények.

Az 1910-es években született a - "Türelmetlenség" című Griffith filmet részben inspiráló - Cabiria (1914) című monumentális mű volt. (Kicsit érthetetlen nekem, hogy miért nem került fel legalább ez a film az 1001-es listára. ) Az 1910-es években születtek még ún. realista irányzathoz tartozó, eredeti helyszínen (azaz nem stúdióban) forgatott, a szegények és a gazdagok ellentétét pontosan ábrázoló művek is.

Az 1940-es évek elejének két népszerű műfaja volt: A romantikus melodrámák, melyek jellemzően az arisztokraták világában játszódtak, valamint az un. "fehér telefonos" vígjátékok. 

1943-ban a CineCitta nagy része romokban állt a bombázások miatt, így jobb híján természetes környezetben forgatott a filmkészítők jó része. A Megszállottság is jórészt ilyen környezetben forgott a közép-olaszországi Ferrara és Ancona városok környékén. A film történetében is ezek a városok szerepelnek, azaz tulajdonképpen Visconti mindent ott forgatott, ahol a filmbeli események éppen zajlottak. Már-már dokumentarista a képi megjelenítés. És mielőtt rátérnék a film konkrét elemzésére, le is zárom a filmtörténeti fejtegetést azzal, hogy ezzel a filmmel kapcsolatban említették legelőször a neorealizmus szót, mely a feljebb említett 1910-es évekbeli realista filmekre való visszautalás volt. Sokan vitatkoznak, hogy ez a Visconti film ennek a neorealista irányzatnak az első filmje volt-e vagy annak csak az előfutára. Mindenesetre a stílus jó néhány elemét megvillantja: például ellentétben az addig divatos témákkal, inkább az alsóbb néposztályok életét, problémáit ábrázolja, kevésbé híres színészek szerepeltetésével. Mindenfajta idealizálás nélkül, a dolgokat kifejezetten realista, hétköznapi módon ábrázolja kilátástalan, fáradt figurákkal.

ossessione-01-1-g.jpg

A férfi - aki azzal tölti életét, hogy stopposként járja a vidéket - bemegy egy útszéli bisztró konyhájába, hogy ételt kérjen. Pénze nincs. A tulajdonos felesége a konyhaasztalon (!) ül, körmét festi (!), és közben énekel. Gyönyörűen.

A nő a férfi léptére felpillant. Egymásra néznek, és azonnal látszik, hogy a sorsuk megpecsételődött. A férjes asszony és a jóképű csavargó a film elején egymásba szeret. 

f4417c26-4f44-4931-bcc1-67c1155a4e9b.jpg

Giovanna:  Mikor jöttél rá, hogy tetszel nekem?

Gino: Azonnal. Amikor ételt kértem.

A két főszereplő közötti korkülönbség első látásra is szembeötlő: míg a nőt a 33 éves Clara Calamai játssza, addig a férfit a nála majdnem tíz évvel fiatalabb, 24 éves Massimo Girotti. Szerepük eljátszását sokban segítette, hogy állítólag szerepen kívül is nagyon vonzódtak egymáshoz. Ez meg is látszik a már-már erotikusan érzéki jeleneteiket nézve. Ezzel kapcsolatban két dolog jut eszembe: Egyrészt, ha egy szakács munkavégzés közben megkóstolja az általa főzött ételt, az adott esetben ugyanolyan kellemes érzetet okozhat, mint amikor mi - vendégek - fogyasztjuk el ugyanazt az ételt. Nekem egy színész se mondja, hogy egy vad, szerelmes jelenetet meg lehet csinálni úgy, hogy kicsit se éljük át azt az érzést. A másik dolog ami eszembe jut erről: szokás mondani, hogy egy színész azért színész, hogy eljátsszon olyan dolgokat, amik nem valósak. Egyrészt ez igaz, de mégiscsak könnyebb dolog olyat eljátszani, ami valós. Sok rendezővel kapcsolatban olvastam már olyasmit, hogy egy-egy színészét speciális  (pl. kellemetlen vagy váratlan) szituációba helyezett, hogy az könnyebben eljátsszon egy adott jelenetet.

A kibontakozó szenvedélyes vonzalomnak egy praktikus akadálya van csak: a férjes asszony férje: Bragana (Juan de Landa), aki mit sem sejtve felveszi mindenesnek az egyébként ügyes csavargót a ház körüli munkák elvégzésére szállásért és élelemért cserébe. Bragana a bisztró kövér tulajdonosa egyébként nem kifejezetten ellenszenves, inkább semlegesnek mondanám, sőt bizonyos pontokon még talán sajnálatra méltónak is éreztem, annyira bolondot csinált belőle a felesége. cover1300.jpg

A szerelmesek hamarosan úgy érzik, hogy a férj, aki az anyagi létet biztosítja, már csak a boldogságuk egyetlen akadálya, így tervet szőnek egy végleges megoldásra vele kapcsolatban. Hogy e tervet végrehajtják-e, és, hogy közös boldogságuk megvalósul-e, azzal kapcsolatban túl sok mindent nem mesélnék el, de az alábbi képekből azért sejthető, hogy nem minden fenékig tejfel. Ha más nem, Gino képe a fiatal prostituált lánnyal legalábbis sejteti, hogy nem a tervek szerint alakulnak a dolgok...

A boldogság csak egy-egy ölelés futó pillanataira keríti hatalmába a történet szereplőit. A feleség - aki férjéhez nem, csak az ő általa biztosított gazdasági biztonsághoz hűséges - és a csavargó férfi, aki senkihez nem hűséges, mert lételeme a függetlenség - kettejük kapcsolata már az első pillanatban felvillantja a tragikus végkimenetelt. A történet néha bizony lassan csordogál ebben a két és negyed órás filmben.

Ha valakinek ismerős a történet, az nem véletlen. Visconti ugyanis az 1934-es A postás mindig kétszer csenget című regényt filmesítette meg. Gondot okozott, hogy a világháború miatt a feldolgozás jogi hátterét nem sikerült biztosítani, magyarul mindenfajta szerzői engedély nélkül készült a film. Emiatt az USA-ban csak 1976-ban mutatták be, és Európában is csak az ötvenes évek végén.

Örömmel olvasnék kommentet olyanoktól (is) akik esetleg emellett a film mellett látták az alapmű más filmes feldolgozását is. Ugyanis nem ez volt az első, és főleg nem az utolsó. 1939-.ben Pierre Chenal már feldolgozta Le Dernier Tournant címmel, illetve 1946-ban és 1981-ben is készült egy-egy Hollywood-i adaptációja az A postás mindig kétszer csenget-nek. 

lobbymv5bnte3odvmywmtnjhlni00zjy5ltkzzmitnmyzmjixytjimgflxkeyxkfqcgdeqxvynjg1nta4odq_v1_sy1000_cr0_0_725_1000_al.jpg

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ezer1film.blog.hu/api/trackback/id/tr6413614753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.01.31. 08:11:22

Na végre :)

Ezt a filmet sajnos nem láttam, kíváncsi vagyok, mennyire sikerült Viscontinak neorealista filmet csinálnia, ő nem az a típus.

Számomra a következő olasz filmed lesz az, ami majd nagyon markánsan jelöli egy új filmtörténeti szakasz kezdetét.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.01.31. 08:51:50

@Liberális Artúr: "íváncsi vagyok, mennyire sikerült Viscontinak neorealista filmet csinálnia, ő nem az a típus."

Ezzel most megleptél, mert Viscontit majdnem mindenhol az olasz neorealizmus "atyjaként" vagy legalábbis egyik legfontosabb alakjaként emlegetik....

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2018.01.31. 11:11:25

@moodPedro: Megnéztem a wikit, ott írják, hogy az 1950-es években már eltávolodott ettől az iránytól, csak én meg nem láttam a korai filmjeit. Ezért ne hallgass rám sose :D

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.01.31. 12:55:21

@moodPedro @Liberális Artúr: : Az olasz neorealizmus legnagyobb alakja sztm Roberto Rossellini volt, Viscontit én személy szerint nagyon utálom, szinte minden filmjét áthatja a marxista kommunista propaganda. Ezt itt még nem, de az '50-60-as években készülteket már igen. Ez nem volt rossz film, ugyanakkor nekem valahogy nem működnek a noirok ennyire realista környezetben, valahogy elvesztik a műfaj legfontosabb összetevőit, mint a rejtélyt, feszültséget és az akkori amerikai társadalmi problémákat, üzeneteket, amit nem igazán sikerült meggyőzően átültetni más társadalmi környeztbe. A magyar verziójára is jellemző mindez, scak még hatványozottabban, hozzátéve azt, hogy az meg olyannyira szar, hogy a nézhetetlen kategóriában van nálam. Mondjuk nem véletlen mindez, forgatókönyvét Tarr Béla írta, és hozza azt " sivár vidéki magyar ugaros" lószart, ami már 70-80-as években is elavult volt, és ami sehol máshol nem létezik, csak a pesti körúton belüli filmesek fejében. Ráadásul mindez 1998-ban.
Sztm egyérteműen a '46-os amerikai változat a legjobb Lana Turnerrel és John Garfielddel, a '81-es jessica Langeval és Jack Nicholsonnal már korántsem annyira jó és számos sebből vérzik, de ennek ellenére jobbnak tartom, mint ezt.

Engedj meg egy politikai megjegyzést nekem:
"A fasizmus egyébként eltérően közeli rokonaitól, - úgy mint a nácizmustól és a sztálinizmustól..."
ne válaszd szét a sztálinizmust a kommunizmustól. Nem csak a sztálinizmus a fasizmus közeli rokona, hanem a kommunizmus maga, aminek az egyik megnyilvánulási formája volt a sztálinizmus. A sztálinizmus különválasztása a kommunizmustól egy kádár-kori propaganda eszköz, amivel a saját és általában véve a kommunizmus történelmi bűneit próbálták kisebbíteni és tisztára mosni, na meg nem utolsó sorban azt az érzetet és tudatot kelteni, hogy a kádár-kor már maga a megvalósult kánaán.
Szóval a mondat helyesen úgy hangzik, hogy: "A fasizmus közeli rokona a kommunizmus..."

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.01.31. 16:45:40

@Time Goes By: Egyrészt megleptél, mert nemrég még úgy nyilatkoztál, hogy az Európai filmeket nem nagyon ismered, nem is nagyon érdekelnek, erre most tessék, kiderül, hogy ezt a filmet is láttad.

Tarr Bélával kapcsolatban kezdesz megijeszteni... :) A Sátántangó rajta van a listán, még jócskán van idő addig, hogy felkészüljek rá... Az, hogy valami csak a filmesek fejében létezik, az még nem feltétlenül tántorít el. Sőt, pont olyasmire vagyok kíváncsi, ami egy adott rendező fejéből pattant ki, és csak rá jellemző. Jancsó Elektrája is egy olyan világ, ami végképp csak Jancsó fejében létezett, mégis megtekintésekor folyamatos katarzis élményem volt.

Őszintén szólva egyébként én sem voltam annyira elájulva a Megszállottságtól. Értem, hogy miért volt kifejezetten újító a maga idejében. Látom a sok-sok árnyékot, de ettől még nem értem, hogy egyesek miért sorolják noir kategóriába, ami felfogásom szerint nem csak a fény árnyék játékról szól, hanem sok minden másról, aminek a közelében sem volt ez a film.

Másrészt az általad helytelennek vélt mondatomat megvédeném, hiszen úgy helyes, ahogy írtam, hiszen ez az én gondolatom. Első körben én is kommunizmust írtam, de megfelelőbbnek láttam Sztálinizmust írni, hiszen a kettő egyáltalán nem ugyanaz. A kommunizmus egy ideálisnak képzelt utópisztikus berendezkedés, mely meggyőződésem szerint egy működésképtelen álom, legközelebb hozzá talán az izraeli kibucokban jutottak, és hosszútávú üzemeltetésére csak olyan közösségben van lehetőség, ahol "megtiszteltetés" tagnak lenni, azaz még véletlenül sem kényszerítik rá senkire. Persze a kommunizmus egyes irányvonalai úgy képzelték, hogy az alsóbb néprétegek diktatúraszerűen rá tudják majd erőltetni elképzelésüket a többiekre, de könnyen beláthatjuk, illetve a történelem igazolta, hogy ez az elmélet működésképtelen. Másrészről a Sztálinista diktatúrának nem túl sok köze van az elméleti szinten (Marx-Engels-Lenin) kidolgozott kommunizmushoz. Sztálin a kommunizmussal takarózott, de butaság lenne azt gondolni, hogy ettől még a rendszere kommunizmus volt. Egyszemélyes diktatúra volt (nem pedig proletárdiktatúra, ahogy azt a kommunista ideológusok eredetileg képzelték!), ugyanúgy, mint Hitleré, sőt talán még olyanabb. Így tehát kitartok eredeti megfogalmazásom mellett.

moodPedro · http://ezer1film.blog.hu/ 2018.01.31. 16:46:23

@Liberális Artúr: "1950-es években már eltávolodott ettől az iránytól" - hehe, igen ezzel véget is ért a neorealista mozgalom
:))))

Time Goes By · http://timegoesby.blog.hu/ 2018.01.31. 17:04:36

@moodPedro: jajjajajj, amit írsz, a baloldal legnagyobb és egyben legostobább és leghazugabb mítosza a kommunizmust illetően. És ez alapján és ennek mentén próbálják meg elválasztani a "szép" és "jó emberes" elmélettől a nagyon-nagyon csúnya gyakorlatot. De hát a tények makacs dolgok elvtársak, mivel az a helyzet, hoyg a gyakorlat mindig csúnya lett. És ennek az az oka, hogy nem lehetett más, mivel a kommunizmus közhiedelemmel ellentétben nem valamiféle aranyos egyenlősdi idealisztikus utópia volt, hanem már az alapjaiba volt kódolva a terror és diktatúra. Ez nem Sztálinnal kezdődött, hanem Marxszal, hiszen ő tudta, hogy államszocializmust csak erőszakkal lehet megteremteni, és amit ennek megfelelően szükségesnek tartott. Marx nézeteiből nem következhetett más, mint véres diktatúra. Lenin pontosan tudta ezt, ennek megfelelően ő hozta létre a legelső gulagokat, valamint ő volt az első a sok-sok kommunista tömeggyilkos között. Had ne másolgassak most ide idézeteket tőlük, a lényeg, hogy nagyon el vagy tévedve. (arról nem beszélve, hogy mindezzel kisebbíted a kommunizmus bűneit, ami ugye törvénysértő, de hát kicsire nem adunk.)
süti beállítások módosítása