1001 Film

... amit látnod kell, mielőtt meghalsz

83. Atalanta (L'Atalante) - 1934

2017. február 19. 04:28 - moodPedro


mv5byjk0owqymzetzjyzoc00zjmwltgxnjgtztiwyje1nzbhmtfkxkeyxkfqcgdeqxvynji5ntk0mze_v1_sy1000_cr0_0_714_1000_al.jpgFranciaország, (Gaumont-Franco Film-Aubert), 89 perc, ff, francia 

Rendező: Jean Vigo

Producer: Jacques-Louis Nounez

Aki megnézi Jean Vigonak ezt a filmjét, az elmondhatja magáról, hogy látta a rendező összes nagyjátékfilmjét. Rövid élete során összesen négy filmet készített Vigo. Jelen film mellett az 1001-es listán találkoztunk már a Magatartásból Elégtelen c. erősen szürrealista hatású rövid játékfilmjét. Ezek előtt készített két dokumentumfilmet: egyet Nizzáról, másikat pedig Jean Taris úszóról.

Talán megtévesztő dokumentumfilmnek nevezni az utóbb említetteket, hiszen az úszóról készült 10 perces film inkább egy képi tobzódás az úszó testéről, úszó-mozdulatairól, megfeszülő izmairól. A Nizzát bemutató kisfilm műfajával kapcsolatban pedig a legtalálóbb, amit olvastam, az a "városszimfónia" elnevezés.

Vigo a l'Atalante készítése alatt végig betegeskedett. Állapota egyre romlott, a végső vágást már nélküle kellett megcsinálni. A film elkészülte után nem sokkal meg is halt.

latalante_c09e6426.jpg

Az elkészült filmet megtekintették a forgalmazók, és szörnyülködve állapították meg, hogy abban a formában a film alkalmatlan a bemutatásra. Úgy próbálták menteni a helyzetet, hogy újravágták az egészet. Az eredetileg több, mint 90 perces filmet 65 perc hosszúságúra vágták. Az egyik zenét kicserélték az akkor éppen népszerű Le Chaland Qui Passe (Az Elhaladó Uszály) című sanzonra, sőt, magát a filmet is átkeresztelték erre a címre. Így fordulhat elő, hogy a filmnek két hivatalos címe is van. (Lásd a posztereken is mindkettőt). 

A filmet egyébként több ízben is restaurálták a 20 század végétől, és többé-kevésbé sikerült visszaállítani az eredeti állapotot, ahogyan Vigo maga elképzelte. 

latalante_45397030.jpg

Négy szereplő körül zajlik ez a film, akikből egyet, a hajósinas fiút rögtön zárójelbe is tehetjük, szinte semmi jelentősége, vele csak eggyel többen vannak.

Akik számítanak: Az ifjú pár (Dita Parlo és Jean Dasté), akik mintha nászúton lennének. Egyébként pont az esküvő után csatlakozunk be a történetbe, amikor mindannyian kijönnek a templomból. Nászút helyett valójában a feleség csak beköltözött férjéhez annak uszályába, mellyel Franciaország csatornáin szállítanak különböző rakományokat. A film eredeti címe egyébként a hajó neve: "Az Atalante". A magyar címadás szerintem tévedés: "Atalanta", tehát mintha a hajó nevét is részben le akarták volna fordítani....kb. mintha a Titanic-nál a "Titános" vagy méginkább az "Acélos" címet adták volna. Sebaj...

Az ifjú páron kívül harmadikként ott van Jules papa, aki jelenlétével erősen dominálja az egész filmet. Őt az a Michel Simon alakítja, akivel többször találkozhattunk már francia filmekben. (Jeanne d'Arc, A Szuka és A Vízből Kimentett Boudu). Valami megmagyarázhatatlan, talán indokolatlan ellenszenvvel viseltetek iránta, aminek egyik gyökere talán az a valószerűtlenül plöttyedt arc (mely a Shar Pei kutyákat is meghazudtoló módon, a szükséges bőrmennyiségnek a kétszeresével rendelkezik), ami valamiért elvonja a figyelmet minden másról, ami a vásznon ezalatt történik.

Olyasfajta film ez, amely igazából nem vezet sehova. Nincs egy nagy cél vagy probléma, mint ahogy az a Hollywood-i filmekre annyira jellemző. A csatornahajó utasairól szól, útjukról Párizs felé, majd megérkezésükről... a hétköznapokról. A civakodásokról, vágyódásról és elvágyódásról, féltékenységről... olyan dolgokról, ami a valódi hús-vér (nem pedig az idealizált) szerelmeseket jellemzi. A film tehát inkább realista, ellentétben Vigo előző filmjével (Magatartásból Elégtelen) mely tobzódott a szürreális képektől. Szürrealista hatásokról jelen film esetén csak kis részben beszélhetünk. És itt a francia filmes szürrealizmus gyakorlatilag le is zárul. 

o-atalante-1934.jpg

Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)

Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!) 

Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!

Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!

Youtube - L'Atalante

Szólj hozzá!

82. Az Akarat Diadala (Triumph des Willens) - 1934

2017. február 13. 06:36 - moodPedro

mv5bndu3mtqymdy4nl5bml5banbnxkftztgwmdyzota2mje_v1_sy1000_cr0_0_532_1000_al.jpgNémetország (NSDAP - Reichsleitung), 111 perc, ff. német

Rendező: Leni Riefenstahl

Producer: Leni Riefenstahl

A rókaképű Rudolf Hess felmegy a dobogóra Hitler mellé. Vigyáz, nehogy úgy tűnjön, hogy el akarja lopni a show-t a nagyfőnök elől. De arcán azért ott a letörölhetetlen, sunyi mosoly. Hosszú hatásszünet után megszólal:

A Párt maga Hitler!

De Hitler maga Németország, ahogyan Németország is maga Hitler! 

Hitler! Sig Heil!

...ezzel, és a náci párt himnuszával (Horst Wessel-Lied) zárul az a közel két órás dokumentumfilm, mely a nácik által szervezett 1934-esrief28eb57709b0be0b9bd7e7a8d3d64939c.jpg Birodalmi Pártnapokról (egyben a párt 6. kongresszusáról) szól.

Leni Riefenstahl, ez a szép arcú fiatal hölgy "pénzt, paripát, fegyvert" kapott, hogy létrehozza eme grandiózus filmet. Nem túlzás ez a jelző. A technika, ami felvonult ennek a rendezvénynek a rögzítésére, "jelenértékre átszámítva" a mai olimpiai közvetítések színvonalával vetekszik. Hatalmas szerkezeteket építettek - nem egyet, sokat -, hogy a lehető legjobb szögekből, és lehetőleg sínen mozgó kamerákkal vehesse az eseményeket a stáb. (172 ember dolgozott a rendező keze alá) Ahol kellett, ott gödröket ástak az operatőrök számára, máshol pedig a gigantikus zászlórudakra szereltek függőleges sínszerkezetet a kamera számára. Egyértelműen látszik, hogy itt nem volt kompromisszum. Amire a rendezőnőnek szüksége volt, azt megkapta. És a végeredmény esztétikai értelemben pazar!  Látványban megelőzi korát.

triumph_will_crowd.jpg

Ha nem tudnám, hogy mibe taszította a világot az az ordibáló eszelős, akinek a szavait láthatóan issza az a közel 700.000 (!) ember, aki részt vett a rendezvényen, akkor azt mondanám, hogy ez egy bravúrosan megvalósított propagandafilm, tagadhatatlanul művészi színvonalon kivitelezve... csak azon gondolkoznék, hogy miért nem találtak alkalmasabb szereplőt ehelyett a Chaplin-bajszos paprikajancsi helyett? Ugyanis számomra a film megnézése után is valamennyire érthetetlen, hogy hogyan tudott ekkora tömeget magába bolondítani ez az ember ilyen semmitmondó és mai szemmel kissé idegesítő előadásmóddal? Ja... igen... Hitlerről beszélek.

large.jpg

Még gyerekkoromban nagyszüleimnél szóba került Hitler. Nagyapám szerint már a beszédén látszott, hogy nem volt normális... és hát tényleg van ebben valami. Nem számoltam, pontosan hány beszédet mondott el Hitler a hatnapos rendezvény alatt (naponta egyet biztosan), de mindegyik pontosan ugyanarra a koreográfiára hajazott: Elkezdi a beszédet viszonylag visszafogottan, de ezt csak néhány mondatig bírja, hamar behergeli magát, néhány mondat után minden esetben beindul, és akkor már izzadva, kart lóbálva üvölti a jól hangzó semmitmondásokat.

A tömeg issza a szavait, a beszédek második felénél már minden mondatot egy - a tömeg felől feltörő - "Heil" akaszt meg. A Führer láthatóan élvezi a helyzetet, igazi ripacsként lubickol a szerepben. Majd a beszéde végén kissé visszalép, és zavartan élvezi az ünneplést.

Próbáltam magamban mentegetni a tömeget... talán még nem sejthették, hogy mi lesz ebből... De eszembe jutott, hogy 1934 Szeptemberében vagyunk, ekkor már vagy 2 hónapja megtörtént a "Hosszú kések éjszakája", valami azért sejthető volt abból, hogy nem csak egy ártalmatlan bohóc üvöltözik a pódiumon. 

Egyébként ez a második nagygyűlés volt, amit Leni Riefenstahl lefilmezett. Mondhatjuk azt is, hogy ez az előző évi film remake-je volt, hiszen annak az összes kópiáját megsemmisítették, mivel azon szerepeltek az akkor még élő, időközben kiiktatott (magyarul legyilkolt) kollegák, Ernst Röhm SA vezérrel az élen. Teljesen véletlenül Angliában fennmaradt abból a filmből is egy példány, ami vagy hatvan évvel később került elő. (A Hit Győzelme címmel)

Bár a közel két óra egy idő után unalmassá vált, azért érdekes volt látni, hogy hogyan  üzemelt ennek a diktatúrának a marketing gépezete. Nagyjából persze hasonlóan, mint minden más diktatúráé. De azért a részletek izgalmasak. Ki gondolta volna, hogy a Nürnbergbe való érkezés napján a tömeg szerenádot ad a Führernek?

Én például az ereklyeként körbehordott Vérzászlóról sem hallottam korábban. Ezt a zászlót állítólag a nácik 1923-ban lelőtt "mártírjainak" vére áztatta. Ennek a zászlónak a sarkát érintették a rendezvényeken az új, megszentelendő zászlókhoz. És akkor még nem beszéltem a Fények Katedrálisáról, mely egy hatalmas, 152 reflektorból álló kompozíció volt.

bundesarchiv_bild_183-1982-1130-502_nurnberg_reichsparteitag_lichtdom.jpg

1934 Szeptember 5-től 10-ig Nürnbergben tartották ezt a grandiózus gyűlést. Nürnberg egyébként nagyon kedves kis városnak tűnik a film bevezető képei alapján. Itt volt mindenki a pártból, aki számított. Hitler, Himler, Göring, Göbbels, Hess, stb. Az urak egy része jóval kellemetlenebb körülmények között tartott ugyanebben a városban egy jubileumi találkozót a náci főbűnösök Nürnbergi pere során.

A rendezőnő utólag persze próbálta kisebbíteni a náci propaganda alakítása során elért érdemeit, hangsúlyozni próbálva a szakmaiságot a bűnös politikában való részvétel ellenében. A valóság persze az, hogy őt is hatalmába kerítette a náci ideológia, bár nem egyértelmű, hogy az idővel nyilvánvalóvá váló háborús és emberiesség elleni bűntettek után mennyire maradt híve a pártnak.

Riefenstahl a háborút követően évekig hadifogságban volt, végül nem ítélték el náci háborús bűnök miatt. 101 évesen halt meg 2003-ban. Idősebb korában a fotográfiában ért el sikereket, de a náci múlt bélyege élete végéig kísértette. Hamarosan újra találkozunk vele az 1001-es listán.

 

52 komment
süti beállítások módosítása