Franciaország (Films Sonores Tobis), 77 perc, ff., francia

Rendező: Sacha Guitry

Producer: Serge  Sandberg

A film rendezője és főszereplője - Sacha Guitry - színházi rendező és színész, író és drámaíró volt elsősorban. A némafilmes korszakban nem tartotta nagyra a filmet, mint eszközt, mivel hiányolta belőle a beszéd drámai kifejező erejét. Ezért kicsit meglepő, hogy ez az alkotás majdnem közelebb áll egy némafilmhez, mint a hangosfilmhez, abban a tekintetben, hogy a nagyon kevés jelenidejű jeleneten kívül a film nagy részét kitevő visszatekintő (flashback) jelenetekben nincsen eredeti hang. Még zörejek sem. Zene van, és a főszereplő narrátorként meséli a történetet,  és adja a szereplők szájába a szöveget. A némafilmes érzetet erősítik helyenként a francia impresszionista filmekre emlékeztető megoldások is.

Pár perc után igazából nem zavaró, mégis legalább a film feléig olyan érzése van az embernek, hogy még csak a bevezető részt látja, nemsokára biztosan elkezdődik maga a film, amikor majd a narrátor átadja a szerepet a színészeknek. De nem, végig a narrátor (főhős) elbeszélését hallgatjuk. Mintha egy hangoskönyvet hallgatnánk mozgóképes illusztrációval.

Már a bevezető is rendhagyó, hiszen a megszokott stáblista helyett a kamera végigmegy a szereplőkön, a narrátor bemutatja őket, a szereplők és a stáb tagjai ilyenkor többnyire "kinéznek" a nézőre. Majd a főszereplő elkezd beszámolni életének fordulatos történeteiről. És ez a beszámoló, - mely  a címnek megfelelően tényleg egy szélhámos élettörténete - valóban érdekes, szórakoztató és fordulatos.

Mindig örülök, amikor korabeli felvételeket látok ismert világvárosokról ezekben a régi filmekben. Párizs mellett Monaco is sokat szerepel. A Szeszélyes Asszonyok-ban már elvarázsolt Monaco, pedig mint utólag kiderült az csak egy stúdióban épített pazar díszlet volt. Ez viszont az eredeti.

Egy percig sem untat a történet, néha vicces, de semmiképpen nem harsányan vagy ízléstelenül.

Nagy-Britannia (London Film Productions), 92 perc, ff. angol

Rendező: William Cameron Menzies

Producer: Korda Sándor

Fantasztikus, hogy hogyan lehet egy ilyen különleges filmet ennyire ügyesen eltitkolni. Hiszen míg a Metropolisról valószínűleg a legtöbb mozirajongó legalábbis hallott már, addig erről a sci-firől alig hiszem, hogy a hardcore filmrajongókon kívül bárki ismerné.

Holott több szempontból is érdekes, és legalább annyira különleges a látványvilága mint a Metropolis-é. Azt csak mellékesen említem meg, hogy Hitchcock-on  kívül eddig senki más nem képviselte Angliát ezen a listán 1936-ig.

Mint ahogy a plakáton látszik is, H.G. Wells-nek sok köze van ehhez a filmhez. Erről a világhírű angol művészről azt érdemes tudnia annak, aki esetleg nem ismeri, hogy a XX. század egyik igen termékeny írója volt. Nagyon sok műfajban alkotott, de talán sci-fi regényei lettek a legsikeresebbek. Ha felsorolok néhány címet, akkor biztosan több is ismerősen hangzik: Dr Moreau szigete, A láthatatlan ember, Világok Harca, Emberek a Holdban... igen, ezek mindegyikéből film is született. A Things to Come viszont azért különleges, mert ennek a filmnek a születésénél maga az író is ott bábáskodott, sőt állítólag maga kezdte el rendezni, de a stúdió viszonylag korán jobbnak látta egy igazi rendezőt beültetni a rendezői székbe. Így vette át Menzies ezt a feladatot. Ám a forgatókönyvet Maga Wells készítette el saját könyve alapján. Még mielőtt rátérnék a filmre, még hadd jegyezzem meg, hogy a film producere, és a gyártó stúdió (London Films) alapítója is egyben az a magyar származású Korda Sándor, akiről az etyeki Korda Filmstúdiót is elnevezték.

A film több szempontból is emlékeztet az Ember tragédiájára. Bár nem a teljes történelmet öleli fel, - "csak" száz évet -, mégis, ahogy a film elidőz egy-egy időszaknál, láthatjuk, hogy az egyes korszakokban ugyanazok a szereplők játsszák a főbb szerepeket, és ezek a szereplők adott jellemeket és eszméket képviselnek az egyes korokban.

Haladva az időben előre, mintha a történelem is ismételné önmagát... Végig ugyanabban az elképzelt Everytown nevű városban leszünk...

Az is érdekessé teszi a filmet, hogy minden időszaknak, ahol elidőzünk, kicsit más a filmes stílusa. Itt jegyzem meg, hogy a film eredetileg fekete-fehér, de nekem egy színes, felújított példányhoz sikerült hozzájutnom. Ahol nem sikerült eredeti standfotókat beszereznem (ezek fekete-fehérek) illetve nem a színes lobby-cardokat használom, ott a színezett filmből kivett pillanatképekkel illusztrálom a mondandómat.

1. állomás - 1940 Karácsonya.  Rögtön az első résznél jön a döbbenet! Wells 1936-ban négy évvel későbbre prognosztizálja a második világháború kitörését. Nem tévedett túl sokat. Szenteste a család még boldogan karácsonyozik, és a felnőttek megvitatják, hogy egy esetleges háború milyen pozitív és negatív hozadékokkal járna. Ekkor még nem sejtik, hogy néhány órán belül kitör az emlegetett háború.

2. állomás 1940-1966 A Világháború - tulajdonképpen önálló blokk. Már-már Eisenstein-féle montázsokkal jeleníti meg a film szerint 26 évig tartó háborút annak nyomasztó teljességében. A kép, ahogy a menetelő katonák árnyéka magaslik a katonásdit játszó gyerek alakja mögött, az a film talán legdrámaibb és legelgondolkoztatóbb momentuma. Furcsa, hogy e mellé olyan gyermeteg jelenet is keveredik, hogy a pilóta, mely lelő egy ellenséges gépet, leszáll és lelkiismeret furdalástól gyötörve magához szorítja a haldokló ellenséget, aki viszont haldoklás közben felajánlja gázálarcát egy arra tévedő kislánynak, hogy ezzel megvédje őt az általa ledobott mérges gáztól. Talán ez a film leggyengébb, szájbarágósra sikerült moralizáló pontja. 

3. állomás 1966-1967 - A járvány kora: Egészen váratlanul ért, hogy egy zombis blokkot is tartalmaz a film, pedig igaz: A világháborús, mérges gázok utóhatása az lesz, hogy úgynevezett "vándorpestis" terjed az emberek között. Ez az egyébként nem létező betegség az elmét támadja meg, és aki elkapja az gyakorlatilag támolygó "zombivá" változik, és terjeszti tovább a betegséget. Nincsen ellenszere, csak a fertőzöttek legyilkolása.

4. állomás 1970: Az újrakezdés: Sikerült megfékezni a járványt az előbb említett eszközzel. Ideje újraszervezni a társadalmat, mely gyakorlatilag középkori színvonalon él a lebombázott Everytown romjai között. Vannak ugyan repülőgépeik és autóik, nincsen azonban technológiájuk az ezekhez szükséges üzemanyag illetve áram előállításához. Egy napon furcsa repülő szerkezet érkezik hozzájuk, mint kiderül a mai Irak területén levő Basra városából. Ott sikerült hatékony és utópisztikus társadalmat szervezni, akik a népek uniójának létrejöttén dolgoznak. Azonban ahelyett, hogy barátként fogadnák a jövevényt, elfogják és bezárják. Végül a Basra-i csapatok "békegázt" dobnak le Everytown-ra, és ide is exportálják fejlett társadalmi berendezkedésüket.

5. állomás - 2036 Az utópisztikus társadalom. Rövid dokumentumfilm-szerű jelenetsorban számol be a film a modern kor ipari fejlődéséről, ezután a távoli jövőben találjuk magunkat, ahol újra a göröghöz hasonló demokratikus rendszer működik. Az ükunokáknak a felhőkarcolókkal teli New Yorkról mint egy rég letűnt kor egyik érdekességéről mesél az idős úr. Kicsit lenézően beszél a régmúltról, amikor még magas épületeket építettek, mert még nem találták fel a napfényként világító lámpákat, és szükség volt a nap fényére. Szinte a természetben éltek az emberek, mondja...

Ennek a korszaknak a díszletei különlegesek, helyenként kicsit talán emlékeztetnek a többször említett Metropolis-ra. Mint kiderül, a demokrácia sem old meg minden problémát... Majd megkezdik elfoglalni az univerzumot...

Hihetetlenül érdekessé teszi a filmet, hogy míg a korabeli néző számára a teljes film a jövőben játszódik, addig számunkra az utolsó "szín" kivételével már minden múlt. És ez a bizonyos utópisztikus utolsó kor sincs már annyira távol tőlünk, hogy hihetőnek tűnjön a történelem ilyesfajta alakulása.  A kritika nagyon jól fogadta a filmet, a pénztáraknál viszont óriása bukás volt. Holott, ha igazak a kimutatások, akkor ez volt az angol filmgyártás addigi legdrágább filmje. Az USA-ban a költségeket átszámítva az "Első millió dolláros angol film"-ként emlegették.

Érdekes, hogy Wells bizony megjósolt jó néhány dolgot, ami tényleg bekövetkezett. A világháborúra nem is érdemes külön kitérni. A nagy képernyős sík tévék és a hatalmas kivetítő kifejezetten jó tippek. Az Hold utazás viszont messze nem váratott magára annyit, mint ahogy a film ábrázolja.

YOUTUBE - Mi lesz Holnap?

Sajnos a képarány nem megfelelő. Akinek megvan ehhez a szakértelme, annak érdemes letöltenie a stream-et és pld VLC playerben már egyszerűen be lehet állítani a megfelelő képarányt.