USA (Samuel Goldwyn productions), 101 perc, ff., angol
Rendező: William Wyler
Producer: Samuel Goldwyn, Merritt Hulburd
Kell egy kis élettapasztalat ahhoz, hogy élvezni tudjuk, vagy legalábbis megértsük miről is szól ez a film. Hiába is próbálnám elmagyarázni egy tininek, hogy mit is jelent az életközépi válság, valószínűleg csak legyintene, hogy az az öregek dolga. Haha, onnét nézve persze a 40 is vénséges vén...
Azt mondom tehát, hogy húsz alatt talán bele sem érdemes kezdeni ebbe a filmbe, és talán a negyven fölöttieknek vannak már olyan élményeik, amik segítségével élvezhető ez a remekmű. Mert remekmű ez a javából. Egy ötvenes férfi eladja jól menő cégét, és ezzel megszűnik számára a munka kötelezettsége, innentől élvezni fogja az életet, melynek hátralevő részében neki dolgoznia már nem kell. Negyvenes feleségével elhatározzák, hogy elutaznak Európába.
Itt jegyzem meg, hogy 1936-ban még nem léteztek transzatlanti repülőjáratok turisták számára. Erre még néhány évet várni kell. Ekkor még hajóval kellett megtenni ezt a távot, ami nagyjából két hetes utat jelentett. Ez egyben azt is jelentette, hogy aki megengedhette magának, hogy Európába menjen utazgatni, az rendszerint nem egy hetet töltött ott, hanem hosszabb időt, ha már az oda vissza út összesen egy hónapot vett igénybe. Tehát egy Európai kiruccanás - annak aki megtehette - egy több hónapos kalandot jelentett.
Igen ám, de a középkorú házaspár nem számol azzal, hogy életükben először egész napjukat együtt fogják tölteni huzamosabb ideig, és már a hajóút során nyilvánvalóvá válik számukra, hogy "szétnőttek" egymástól. Más dolgok érdeklik őket. Szeretik egymást, de kapcsolatukból már rég kihalt a szenvedély ennyi közösen eltöltött év alatt. Hangsúlyozom, szeretik egymást, de mindketten félnek az öregedéstől, félnek, hogy a megszokás rabjaiként soha többé nem élhetnek már át olyan szenvedélyes és izgalmas pillanatokat, amikre bizony így 40-50 évesen is annyira vágynak. A feleséget alakító Ruth Chatterton itt 44 éves, és bizony nem néz ki rosszul.
Európába megérkezvén bejárják az akkor legfontosabb városokat: Párizs, London, Bécs, Nápoly. Mindketten belefutnak kisebb nagyobb kalandokba. Látszik, hogy tényleg szeretik egymást, de nem féltékenyek. Ám eljön a pillanat, amikor jobbnak látják egymás közelsége nélkül is újra belemerülni az "életbe". És itt valami talán végleg kisiklik...
Nagyon szépen összerakott film. A zene helyenként bravúrosan szerkesztett. Tökéletesen időzítve, akkor és úgy szólal meg, amikor kell. Ez ebben a korszakban még nem volt magától értetődő. Szívesen láttam volna többet a kor nagyvárosaiból eredetiben, de szépen felépített szálloda szobákat láthatunk többet is, a Nápolyi öbölbeli varázslatos szállás pedig kifejezetten szemet gyönyörködtető még akkor is, ha láthatóan stúdióban felépített a díszlet, háttérként odavetítve a tenger. Nem véletlen, hogy a film 7 Oscar nevezésből a díszletes el is nyerte a díjat.
Szép és elgondolkoztató történet. Remek, sallang mentes színészi játékkal. Egyelőre a kedvenc filmem a harmincas évek Hollywoodjától.
Talán még egy dolog említésre méltó. Mi is ez a Samuel Goldwyn Productions, mely ezt a filmet gyártotta? A név kicsit ismerős. Korábban volt egy Goldwyn Pictures, mely az oroszlánjáról volt híres, és beleolvadt az MGM-be. (Metro-Goldwyn-Meyer). A cég tehát beolvadt, Goldwyn közreműködésére azonban nem tartottak a továbbiakban igényt, így ő fogta magát és csinált egy újabb céget, immár Samuel Goldwyn Productions néven. Ez a stúdió soha nem tudott fölkapaszkodni a nagyok közé, de mint látjuk, megvolt a szükséges szellemi háttér, hogy remek filmeket alkossanak. Csak filmgyártással foglalkozott, forgalmazással nem. Azt ekkoriban a United Artist végezte nekik.
Nagy-Britannia (Gaumont British), 77 perc, ff., angol
