USA (Warner), 134 perc, ff., angol

Rendező: Howard Hawks

Producer: Howard Hawks, Jesse L. Lasky, Hal B. Wallis

Az 1001-es listán haladva néha előfordul, hogy olyan filmbe akadok, ami szinte egyáltalán nem tetszik. Ilyenkor is utánaolvasgatok azért a készítés körülményeinek, megnézem, hogy mi volt a jelentősége a maga idejében, néha találok olyan anekdotákat, melyek érdekesebbek, mint maga a film. Ez a poszt is valami ilyesmi lesz.

Egy valóban létező I. világháborús katonáról szól a történet, ami véleményem szerint borzasztóan didaktikusan, és amerikai patriotizmustól csöpögve kerül elmesélésre. Ha rátekintünk a plakátra, már abból sejteni lehet, hogy valami nagyon hazafias dologról lesz szó...

Amitől különleges ez a katona, - aki a francia becsületrendet, és egyéb díjakat is kapott, - az az, hogy ő valójában egy humanista, aki elítéli az ölést. 

Alvin York-nak hívják ezt a fura embert, akit a filmben Gary Cooper alakít. Más nem is alakíthatta volna, hiszen a valódi York őrmesternek három feltétele volt ahhoz, hogy egyáltalán hozzájáruljon életének megfilmesítéséhez.

Az első feltétel az volt, hogy őt Gary Coopernek kell játszania. Ez nem volt vitakérdés. Vagy ő vagy senki más. A baj az volt, hogy eleinte Coopert egyáltalán nem érdekelte egy ilyen ideális, túlságosan pozitív - és unalmasnak is tűnő - szerep. Aztán a stúdió annyit erősködött, hogy összehozták Yorkot Cooperrel egy találkozóra, ami meggyőzte a színészt. Elvállalta a szerepet. 

A második feltétel az volt, hogy a szerelmét alakító színésznő nem lehet dohányos. (!) Nem vicc! --- Tehát nem szabta meg a haja színét, a vallási meggyőződését, testalkatát vagy a korát, de az nagyon fontos volt, hogy ne dohányozzon a hölgy. Ez már nem volt akkora kihívás persze, mint Cooper leszerződtetése. Az ekkor még csak 16 éves Joan Leslie-re esett a választás.

A harmadik feltétel az volt, hogy a film bevételeiből alapítani kell egy egyházi iskolát. Mivel elég jól ment a film, gondolom ennek sem volt akadálya.

Ez az Alvin York egy vidéki, bunkó, semmirekellő volt, egy olyan isten háta mögötti helyen Tenessee-ben, ahol angolul sem tudtak rendesen. Ha nem lett volna feliratozva a film, akkor alig értettem volna valamit, mert olyan kitekert módon beszélték az angolt (nem csak kiejtésileg, hanem nyelvtanilag is), hogy néha szinte érthetetlen volt. A seregben rá is kérdeznek erre York-nál:

- Nálatok mindenki így beszéli az angolt, mint te?

- Ahol én élek, ott nincsenek angolok, csak amerikaiak.

Haha.

Szóval van egy vidéki parasztfiú, és a film első fele nagyjából arról szól, hogy szerelmes lesz, családot akar alapítani, ehhez megpróbál földet szerezni, de nem igazán jön össze neki, pedig szinte belegebed a munkába. A nagy csalódás a kereszténység felé tereli, és hívő ember lesz belőle. A film közepén az USA hadba lép, és bár ő hívő keresztényként nem akar embert ölni, mégis besorozzák. Kiderül róla, hogy jobban kezeli a puskát, mint Robin Hood az íjat. Gyakorlatozáskor ahányszor csak lő, eltalálja a céltábla közepét. Rögtön elő is akarják léptetni, ő azonban a bibliára hivatkozva le szeretne mondani eme megtiszteltetésről. Végül felettesei meggyőzik, hogy ha az ellenséget öldösi, azzal jó emberek életét menti meg, ergo "bibliailag" tökéletesen elfogadható amit tesz. Elnézést kérek, ha helyenként túl cinikus vagyok.

Erről, és a francia fronton való tevékenységéről szól a film második fele. A csatajelenetek között van egy-kettő, ami egész jól van megcsinálva, de amikor a magára maradt York őrmester egymaga megadásra késztet egy komplett német századot, ott már nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek...Az amerikaiak persze odavannak az ilyesmiért. Cooper kapott is a szerepért egy szép Oscart, és mellette még a film vágója is elnyerte ezt a magas presztízsű elismerést. 

Az alábbi képeken látható Cooper, kezében a szobrocskával. Közvetlenül mellette a Manderley-ház Asszonyából a gyönyörű Joan Fontaine, aki a Suspicion című film női főszereplőjeként kapta a díjat. (Vele látható egyébként a kis képeken is Cooper). Még jobbra Mary Astor, aki az eggyel előző Máltai Sólyomban volt látható, ő pedig a The Great Lie női mellékszereplőjeként nyert, végül jobbra Donald Crisp a How Green was my Valley című film mellékszereplőjeként. Ez utóbbi filmmel hamarosan találkozni fogunk a listán.