USA (Universal), 66 perc, ff. angol
Rendező: Edgar G. Ulmer
Producer: Carl Laemmle Jr.
Eresszük össze Drakula grófot és Frankenstein szörnyszülöttjét, aztán meglátjuk, mi lesz belőle... talán ez járhatott a Universal Studios vezetőinek a fejében, amikor kitalálták, hogy Lugosi Béla és Boris Karloff főszereplésével készítenek egy horror filmet.
Annak, aki Karloff-ot csak a Frankensteinből ismeri, annak érdekes lehet látni, hogy milyen arc rejtőzött a maszk mögött. Szimpatikus, de mégis van benne valami félelmetes. Érdekes kettősség.
Lugosi angol kiejtése kifejezetten csapnivaló, egyúttal szórakoztató annak, akinek a füle hozzászokott a hollywoodi filmekben hallható amerikai kiejtéshez. Viszont kellemes hallani, hogy ellentétben a többi főszereplővel, ő szép magyarsággal ejti ki Visegrád és a többi magyar helység nevét. Bizony! A történet valahol Visegrád környékén játszódik!
Ez volt az első film a Lugosi - Karloff páros főszereplésével. Mivel 1934-ben ez a film hozta a legtöbb pénzt a Universal számára, mint ahogy az lenni szokott, meglovagolták a sikert, és a továbbiakban még hét másik filmet csináltak ezzel a párossal.
A plakáton és a filmen olvasható feliratok szerint Edgar Allan Poe azonos című novellája adta a film alapötletét. Ebből azonban egy szó sem igaz. Van ugyan a filmben egy beleerőltetett fekete macska motívum, de annyira esetlenül került bele, hogy jobb lett volna inkább kihagyni. A rendező egy interjúban később be is vallotta , hogy valóban csak közönség-csalogatónak használták a népszerű amerikai művész nevét. Az alábbi fotókon persze izgalmasan mutat a cicus, de igazából tényleg semmi szerepe nincs abban, hogy végül is ez tényleg egy jó film lett.
Viszonylag ritkán nézek horror filmet, de ha nézek, akkor előnyben részesítem azokat, melyek nem a fröcsögő vér illetve a feltrancsírozott testrészek túltolásával igyekszenek hatást kelteni. Meggyőződésem, hogy legjobban attól lehet félni, amit nem látunk. Ez a film is úgy tud feszültséget teremteni, hogy szinte semmi durvát nem látunk.
Dr Vitus Werdegast pszichiáter (Lugosi) vonaton érkezik Halmar Pöltzig építészhez (Karloff). Magával hoz egy fiatal házaspárt, melynek hölgy tagja balesetet szenvedett útközben. (Tipikus horror-filmes felütés: a fiatal házaspár egy furcsa idegen elhagyatott szállásán köt ki valamilyen balszerencse folytán.) 
Már a film elején kiderül, hogy a pszichiáternek és az építésznek valami régi lezáratlan ügye van, és most pontot fognak tenni ennek az ügynek a végére. A film ügyesen szövi a szálakat, sokáig bizonytalanok vagyunk, hogy vajon melyikük "jó", melyikük "gonosz", majd ahogy megyünk bele a történetbe, egyre furcsábbá, egyre nyomasztóbbá és egyúttal egyre izgalmasabbá válik minden. A fiatal pár későn eszmél, amikor menekülnének, már késő, nem engedik őket...
Nem mehetünk el szó nélkül az izgalmas díszletek mellett. Pölzig építész lakása kifejezetten szemet gyönyörködtetően Art Deco, benne középponti elemként a csavart vonalvezetésű lépcsővel. A sátánista szeánsz pedig mintha egy valódi német expresszionista film díszletei között forgott volna.
A furcsa hely egyéb sötét titkokat is rejt, melyek meghökkentik a nézőt, nem beszélve a kifejezetten durva befejezésről, ami nagy valószínűséggel nem ment volna át a Hays bizottságon két hónappal később. A pre-code időszak utolsó napjaiban került mozikba ez a film, nem sokkal a túlszabályozott, húsz év hosszú Hays-korszak kezdete előtt.
Zárásul jöjjenek a lobby card-ok, és néhány poszter-variáns, majd legalul a film ingyen nézhető linkje.
Tetszett a film? Írd meg hozzászólásban! Számomra nagyon fontos a visszajelzés - comment, like, követés, bármi -, ez ad kedvet ahhoz, hogy 5-6 órát öljek bele egy ilyen poszt megírásába. Akkor is, ha nem látszik rajta :)
Még nem láttad ezt a filmet? Alul megnézheted! (Ha nem működik a videó, kérlek jelezd!)
Véleményed van a cikkemről? Kérlek oszd meg mindenkivel hozzászólásban!
Érdekel az 1001-es lista többi filmje is? Kattints ide!
