Franciaország (Gaumont), 440 perc, néma, ff

Rendező: Louis Feuillade 

Őszintén szólva nem értem, miért kezeli a könyv egy filmként a "Vámpírok"-at, amikor ez valójában egy 10 részből álló sorozat. Szokatlannak hangzik, hogy mozis sorozat, ezek különálló filmek, többé kevésbé azonos szereplőkkel. Nem is egyszerre vetítették őket, ráadásul az egyes részeknek önálló címei is vannak. De fogadjuk el, hogy a szerkesztők egy nagy egységként kezelik a teljes sorozatot.

Vámpírokra utal a cím, de szó sincs itt vérszívókról, a 'Vámpírok' egy Párizsi bűnszervezet neve. De azért... hogy egy kicsit megbolondítsák a történetet, mégiscsak elhelyeztek vámpíros motívumokat.

Először a második részben a Vámpírok című színházi előadásban egy denevér-jelmezes hölgy válik gyilkosság áldozatává (lásd fotó lejjebb), majd a harmadik résztől - sejtésem szerint a denevér jelmez sikerét meglovagolva - egy újabb női szereplőt hoznak be, immáron kicsit leegyszerűsített , de mégis az előzőre emlékeztető fekete jelmezben, kissé kísérteties, de mindenképpen karakteres sminkben. (lásd plakát balra és fotó jobbra) Ez a karakter már végigkíséri a sorozatot. Nevének betűi (Irma Vep) kicsit megkeverve: VAMPIRE. Egy éjszakai klubban énekel, és a Vámpírok bűnszervezet tagja egészen addig, amíg egy rivális bűnbanda feje belé nem szeret, és hipnózissal magába nem bolondítja. Igen... van itt minden: méregkeverés, varázslat, gyilkosságok...

Ez egy komolytalan, misztikus és esetenként szórakoztató krimi sorozat. Nem szabad sokat várni tőle és akkor talán nem okoz csalódást.

Két szereplő van, aki a teljes sorozatban végig szerepel:

Philipe az újságíró, aki inkább magánnyomozóként funkcionál. Ő mondjuk egy Jávor Pál féle zsánert hoz. Mindig jól fésült, mindig pontosan tudja mit akar.

 A másik főszereplő Mazamette. Az egyik legnagyobb ripacs akit valaha láttam, szöges ellentéte Philipe-nek. Ha az újságíró Jávor volt, akkor Mazamette legyen Latabár. Először úgy tűnik, hogy Mazamette is a Vámpírok tagja, de végül kiderül, hogy ő is a jó oldalon áll, és Philipe-el együtt tesznek meg mindent a bűnbanda felszámolásáért. De ez a ripacskodás elképesztő! Nem tudom, hogy rendezői utasítás, vagy önálló elhatározás, de a Mazamette-t alakító színész odáig megy sok esetben, hogy kinéz a nézőre, és mosolyogva mintegy kérdőn néz: "Jó voltam?". 

Legnagyobb sikere a csak harmadik résztől jelen levő - az Irma Vep-et alakító - Musidorának volt. Én is nagy várakozással voltam vele kapcsolatban a plakátokon látható izgalmas, szeme körüli koromfekete sminkje, és stilizált vámpír-kosztümje miatt is, de bevallom, bennem semmilyen hatást nem keltett.

 A sorozatot a francia Gaumont gyártotta. Azért tartom fontosnak megemlíteni, mert egyrészt ez a cég ma is Franciaország egyik legnagyobb filmgyártója, másrészt imádom a logójukat, mely - az alapító - León Gaumont választása szerint egy margarétát jelképez, ami édesanyja kedvenc virága volt. Az idők során többször újratervezték a logót, de a margaréta mindvégig megmaradt.

USA (D.W. Griffith & Epoch), 190 perc, néma, ff

Rendező: D.W. Griffith

Producer: D.W. Griffith

12 év telt el az előző film, 'A Nagy Vonatrablás' óta. Ezek szerint a szerkesztők nem találtak arra érdemes filmet ebből a korai időszakból, hogy beszerkesszék a könyvbe. 

Időközben vége lett a 'One Reel' korszaknak. Ez egy több mint 3 órás film! Úristen... gondoltam először. (Akkor még nem tudtam, hogy a következő film - Les Vampires - közel 8 óra lesz, de ne szaladjunk ennyire előre...)

A mozi poszteren egy Ku Klux Klános lovas látható, és hát... igen... ez egy rasszista film, amit állítólag a KKK propaganda-anyagként is gyakran felhasznált. A könyv is, és majdnem minden elemző, aki jónak tartja ezt a filmet hosszasan magyarázkodik, és nyilván ezen van is mit magyarázni...

Ennek a filmnek a kapcsán érdemes kitérni a némafilmeket kísérő zenékre. A némafilm szinte a mozi megszületése óta nem volt igazán néma. Mindig kapott valamilyen zenei kíséretet. A youtube-on lehet találni egy-egy olyan némafilmet, amit valamiért zene nélkül töltöttek fel... hát lehangoló... Egyébként is, három órányi némafilm még zenével is türelmet próbáló egy kortárs filmekhez szokott nézőnek, de zene nélkül szinte azonnal kezdett elkalandozni a figyelmem. Szükség van arra a kísérőzenére, ami a némafilmeknek annyira a sajátja.

Kisebb vetítőtermekben általában zongorista próbált a film hangulatához illő zenét rögtönözni. Nagyobb termekben viszont nagyzenekari kíséretet kaptak a filmek. A zenekar nem tud rögtönözni, nekik tehát kotta kellett. Griffith ehhez a filmhez teljes zenei kíséretet komponáltatott, tehát ha megnézzük a szépen felújított változatot (lásd a lenti youtube ablakban), akkor gyakorlatilag azt láthatjuk, amit a nézők száz évvel ezelőtt a filmszínházban.

A másik érdekesség, ami fekete-fehér filmeknél még mindig szokatlan nekem: a színezés. De itt most nem kézzel színezésről van szó, mint az első két filmnél, hanem az egész kép bizonyos árnyalatúvá színezését a jelenet igényétől függően. Ezt virazsírozásnak hívták. (Nem, nem zsírral kenik össze a tekercset. A francia virage szóból származik). Na tessék, itt egy olyan szó, ami annyira kiment a divatból, hogy a helyesírás ellenőrző hibásnak jelzi, azaz gyakorlatilag nem létezik.

virazsírozás: A korai filmek színezésének egyik módja, amelynél nem a kép részleteit festették különböző színűre, hanem az egyes jeleneteknek adtak egységes kísérőszínt, az adott jelenethez tartozó filmszalagot valamilyen színű festékkel egyenletesen megfestve. A virazsírozás a korban nem csupán díszítőelem volt, hanem többletjelentést adott az egyes jeleneteknek, lehetett dramaturgiai funkciója (például az éjszakai jelenetek kékek voltak, a belső terekben játszódóak barnák, a külsők világosak, a tűz mellett játszódóak pirosak), de hordozhatott érzelmi többletjelentést is (például a sárga az irigységet, a kék a nyugalmat kívánta sugallni).

 A harmadik dolog, amit meg szeretnék említeni, hogy a négereket (akiket illik mostanában Afro-Amerikainak szólítani) sok esetben fehérek játszották fekete göndör parókával és feketére pasztázott arccal (szakmai műszó: blackface). Valódi feketék csak statisztaszerepben láthatóak, szöveges szerepet kizárólag fehérek játszottak. Lásd az alábbi fotón.

 A film nagy vonalakban az Amerikai polgárháborúról és annak a következményeiről szól egy család történetén keresztül bemutatva. A feketék ebben a filmben kizárólag negatív szereplők, valahol az állatok és az emberek közé helyezi őket Griffith. A polgárháború részben a rabszolgaság kérdése miatt tört ki, és az északiak győzelmének köszönhetően a polgárháború után felszabadult rabszolgák milliói keresték helyüket - persze sokuk nyilván nem találta -, a hirtelen nyert szabadsággal nehéz megküzdeni. Ennek a problémának a megoldását Griffith a Ku-Klux-Klán kezében látta. A film hatalmas siker volt, de érthető okokból óriási tiltakozási hullámot is kiváltott. 

Klu Klux Klán: Az USA-ban három különböző időszakban a fehér felsőbbrendűség nevében létrejött szélső-jobboldali mozgalom. 

Az egyik színésznő véleményem szerint kiemelkedik a többiek közül. Az alábbi képen látható Miriam Cooper (lovon az első sorban balra, a csuklyás mellett, fekete hajjal). A némafilmekre annyira jellemző eltúlzott, színpadias gesztusok mellett az ő esetében az egyszerű, fölösleges eszközöktől mentes játék kimondottan üdítően hat. Fiatalon abbahagyta a színészkedést, de időskori visszaemlékezéseiben leírja, hogy ennek a filmnek a forgatásakor az egyik jelenetben, amikor egy szomorú hírt kapnak a frontról, Griffith nem volt elégedett az alakításával, ezért félrehívta Miriam-ot, és közölte vele, épp akkor kapta a hírt, hogy elhunyt a színésznő édesanyja. Ne feledjük, jóval a mobiltelefonok korszaka előtt vagyunk, tehát teljesen valószerűen hathatott, hogy munkahelyi telefonon keresztül először a főnök tudomására jut egy ilyen információ. Szóval ezzel a hírrel hozta kellő hangulatba Griffith egyik szereplőjét a jelenethez. Miriam állítólag nem neheztelt ezért a rendezőre. Később több filmjében is szerepelt.

Miriam Cooper visszaemlékezése arról, hogyan kapta meg ezt a szerepet:

...

 "Hamarosan indulunk Kaliforniába," - mondta Griffith. Nem kérdezte, hogy akarok-e menni? Soha nem kérdezett senkitől semmit. Csak úgy közölte veled. - "Ott fogok forgatni. A polgárháborúról fog szólni." - Már akkor, hónapokkal a "The Birth of a Nation" forgatása előtt, csak az a film járt a fejében. - "Téged képzellek el a Déli Lány szerepére."

 Biztosan volt bennem valami, ami Griffith Úr számára a déli nőt szimbolizálta. Soha nem beszéltünk vele más szerepeimről, Griffith úr számára én voltam a Déli lány a polgárháborús filmben. Csak később jöttem rá, hogy mekkora dolog volt egy olyan filmben szerepelni, amely megváltoztatta a filmipart.

 "Heti 35 dollár lesz a fizetése" - mondta Griffith úr. - "Cabanne úr majd elmondja a részleteket. Egyelőre ennyi. Köszönöm."

 Választ sem várt tőlem. Szerződésről szó sem volt. Egyszerűen biztos volt benne, hogy úgyis igent mondanék, és majd a vonaton leszek Kalifornia felé, amikor itt az ideje.

És jól gondolta.

Otthagytam New Yorkot, elutaztam 3000 mérföld távolságra a családomtól, szerződés nélkül, mindössze tíz dollárral a zsebemben. Melyik színész tenné meg ezt manapság? De én ennyire hittem ebben az emberben. Soha nem kételkedtem a szavában.

...

YOUTUBE - Amerika Hőskora (1915)